6

17 csalhatatlan jel, hogy változtatnod kell az életeden

Update

A múlt héten annyira besűrűsödött az idő, hogy másodpercenként tíz dolgot kellett volna elintéznem, és csak tízpercenkét tudtam pislogni – ezért jelen írást is csak töredékében tudtam megfogalmazni. Hét csalhatatlan jelét soroltam föl a szükséges változásnak, pedig tizenhetet akartam írni. Így ez most egy frissítés volna, de én inkább úgy hívom, hogy apdét, mert úgy sokkal baróbb.
Így, ha te már az első hét tippet olvastad, nyugodtan kattints erre a kedves és megbízható hivatkozásra, amely cseppet sem link, és pont oda visz, ahol folytatódik az írás, a nyolcadik dologgal. Különben kezdd az elejétől, és légy bátor meg erős – hosszú lesz.

Azt vettem észre, hogy az emberek képesek minden apróságon fennakadni, s aztán azon lógnak egész életükben. A kezükkel hadonásznak, a lábukkal kalimpálnak, és folyton, folyton ugyanazt fújják. Mindenféle ideológiáik vannak, és ezek annyira elvakítják őket, mintha belenéztek volna egy csőbe, amelyet képtelenek levenni a szemükről, és aztán csak azon keresztül látják a világot, ráadásul a csőbe olyan speciális szűrők vannak építve, amelyek a világnak csak egy részét engedik be, így aztán nem is látnak mást, csak azt, amit akarnak. Mindezeken felül sokan még azt hiszik közben, hogy ez jó nekik, mikor nem is. Sőt, azt hiszik, igazuk van, amikor teljesen nyilvánvaló, hogy senkinek sincs igaza, nekik meg főleg nincs.

Ezzel szemben és mindezek mellett és részben vagy teljes mértékben ennek köszönhetően beleragadnak a valóságnak egy olyan szeletébe, amelynek nem sok köze van a valósághoz, és nem vesznek észre néhány olyan nyilvánvaló tényt, amely mind arra utal, hogy változtatniuk kellene az életükön.

Ezért is írtam ezt a cikket, hogy majd azok az emberek, akik olyan bölcsek, mint például te, elégedetten bólintsanak, és azt mondják, milyen igaz. A többiek meg a fejükhöz kapnak, hogy ó, a francba, miért is nem mondta ezt senki hamarabb. És, mire sokadszor a fejükhöz kapnak, leverik azt a buta csövet a szemük elől, amelyen keresztül eddig nem vették észre azt az egyértelmű tényt, hogy változtatniuk kell az életükön.

Azoktól pedig szíves elnézést kérek, akik hamar átlátják, hogy ez az egész írás csekély értelemmel bír, hiszen egyetlen biztos jel is elég ahhoz, hogy tudd azt, változtatni kell az életeden, és ez a jel nem más, minthogy lélegzel. Na, most, ha visszatartod a lélegzeted, akkor addig nem kell változtatnod az életeden. Ha túl sokáig tartod vissza, az viszont badarság volna. A badarság az nem Magyarország egyik földrajzilag körülhatárolható vidéke (mert akkor Badarságnak írnák), hanem egy olyan dolog, ami nagyjából, sőt, totálisan hülyeség.

Akárhogyan is van, ez az írás hét olyan jelet sorol fel, amely mind arra utal, hogy változtass valamit az életeden, mert ami most van, az nem jó neked. Ha csak egyet találsz, már el is gondolkozhatsz, mi az, amit nem jól csinálsz. Ha többet, akkor nagyobb a baj. Ha minél többet, akkor még nagyobb, de nagy kérdés, hogy minél többet. Ha hétnél többet, akkor vagy te, vagy én elszámoltuk magunkat. Majd elszámolunk később a tévedésünkkel, de én akkor is csak hetet írok most. Hogy miért pont annyit? Az az igazság, hogy tizenhét jutott az eszembe, de hét körül ébresztenem kell Bonifác fiamat, hogy menjen el az iskolába. Ez fontosabb az írásnál sajnos. Ha ugyanis nem ébreszted fel a gyereked iskolanapon, az annak a csalhatatlan jele, hogy
A., Változtatnod kell az életeden,
B., Elaludtál, 
C., Tiszta hülye vagy.

Nálam ez a három rendszerint együtt áll, de nem ma. Ma hétfő van. Ilyenkor még van eszem.

Akkor... Nézzük csak egyelőre a hét csalhatatlan jelet, amely mind arról szól, hogy valamit benéztél, és ideje másképpen csinálnod az életed. (A többit majd hozzáteszem később.)

1. Céltalanul

Ez, mondjuk, eléggé evidens. Az evidens pontosan azt jelenti, mint az eminens, azzal az árnyalatnyi különbséggel, hogy mást jelent.

A célok meghatározzák az életed irányát. Ha elindulsz az adott irányba, és rajta is maradsz az úton, akkor megérkezel majd arra a helyre, amit célnak nevezünk.

Komolyabban a célkitűzés foglalkozik a témával, amelyet egyesek ösztönösen jól csinálnak, kettesek tudatosan alkalmaznak. Utóbbiak sokat tanulnak az előbbiektől, de, amint azt a legtöbb dologról elmondhatjuk, ha valamit ösztönösen jól csinálsz, és még tudatosan is odafigyelsz rá, az az igazán tuti.

Akárhogyan is csinálod, tudnod kell, hogy mit akarsz kezdeni az életeddel. A legjobb, ha vannak rövid-, közép- és hosszútávú céljaid, sőt, legyen meg a két szélsőség is, a picike célok, vagyis olyan szokások, amelyeket nap mint nap elérsz, és a hatalmas célok, amelyek a céljaidnak a céljai, mert azért végül mégiscsak jó lesz spirituális magasságokba merülnöd.

2. Vágytalanul

A vágyak azok az álmok, amelyeket nem álmoknak hívunk.

Ha már nem vágysz semmire és senkire, ha nem hoz lázba egy nagy kaland, és az álmaidat reggelente a lepedő alá gyömöszölöd, ahelyett, hogy a belső zsebedbe rejtenéd, hogy reggel a villamoson titkon megdédelgesd őket, hogy nap közben az íróasztalodra tedd, és gyönyörködj bennük, hogy este, amikor lefekszel magad mellé fektesd, s betakargasd mindegyiket, akkor valamit tenned kell.

A vágyak azok a célok, amelyeket ki sem kell tűzni, mert kitűzés nélkül is melengetik a szívedet, de azért bennük van a lehetőség, hogy egyszer, amikor akkorát álmodsz, hogy az reggel lelök az ágyról, akkor feltápászkodsz, és igenis kitűzöd az álmod a parafatáblára, és akkor már egyből cél lesz belőle.

És van még egy másféle vágy is, amelyről most nem beszélek, mert azok valaki másról szólnak, de persze rólad is, legfőképpen pedig a kettőtök kapcsolatáról, amely bensőséges, szenvedélyes, hőmérséklete 90-95 Celsius fok környékére tehető, amely 194-203 Fahrenheit-nek feleltethető meg, szóval forró. A francba, azt mondtam, nem beszélek erről.

3. Kedvetlen

Ez az a helyzet, amikor semmihez sincsen kedved.

Ha reggel felkelsz, teszed a dolgod, de nem igazán vagy lelkes. A munkád megcsinálod, még az is lehet, hogy rendesen, pontosan, nem pedig ímmel vagy ámmal, de nem is különösebben élvezed. És aztán, ha hazamész, megint csak nincs kedved semmihez. Mindaz, amit teszel, azért teszed, mert kell, szükséges vagy fontos. De ha mondjuk arról lenne szó, hogy olvasgass, írogass, sétálj, fuss, főzz egy különleges vacsorát, elmenj valakivel kávézni, vedd fel a pöttyös ruhádat (az lesz csak a feltűnő), vagy vedd le, vagy ölelj meg valakit, és csinálj valami nagyszerű, izgalmas, szórakoztató vagy vicces dolgot, hát, még azokhoz sincsen kedved.

És az még hagyján, hogy nem találsz ki kreatívan ilyen jellegű tevékenységet, mert legtöbbször sokkal súlyosabb a helyzet, és ha valaki feldobja a labdát, akkor egyszerűen elfordulsz, s hagyod, hogy a labda a földre pottyanjon, vagy valaki más kapja el, és visszautasítod a meghívást, legyen szó kávéról, vacsoráról, filmről, sétáról, tangóról vagy tangáról, mert sem a tánc, sem a szex nem érdekel, egyáltalán, azt lehet mondani, hogy semmi sem érdekel, mert olyan fásult vagy, mint az egri strandon álló platán, pedig az már elmúlt 250 éves, és az már tud valamit.

4. Bábjáték

Ha mindazt, amit teszel, azért teszed, mert valakinek az érdeke megkívánja, akkor bábjáték az életed, amelyben sajnos a zsinórok nem a kezedben, hanem a kezeden vannak.

Léteznek olyanok, akik szívesen segítenek az ilyen embereken, és megkérdezik őket, mit szeretnének, és arra ösztökélik őket, hogy hozzanak egy önálló döntést, s aztán élvezzék a szabad akaratból fakadó cselekvés örömét és szabadságát, és mindazokat a lehetőségeket, amelyek ezekből származnak. Sokkal többen vannak azonban, akik alig várják, hogy végre megszerezzék a csuklódra és bokádra kötözött madzagok végét, és saját, kicsinyes játékaik szereplőjévé tegyenek.

Aztán vannak náluk nagyobbak is, akik már nem kicsinyes játékot űznek veled, hanem annál sokkal komolyabbat, irányítják az életed, és elhalmoznak téged minden "jóval", mint például a kötelező olvasmány, kötelezően választható szorgalmi feladat, kötelező biztosítás és kötelező védőoltás, amelyek közben kötelező bevallanod, befizetned, aláírnod, elfogadnod és jóváhagynod, és nem csoda, ha mindezektől a csodálatos dolgoktól annyira lekötelezve érzed magad, hogy fel sem tűnik már, hogy a madzag mélyen a húsodba vág, és az önálló akaratod nyüszítve menekül az ágyad alá, ha egyáltalán szabad oda mennie szegénynek, mert előbb-utóbb talán kötelező lesz egy új helyet keresni számára.

Ezt a pontot önmagában is vedd komolyan, és rázd le magadról a madzagokat, mert akármilyen ügyesen is kötözték azokat oda, a legtöbbet egyetlen mozdulattal a földre dobhatod. A többihez két-három mozdulat is kellhet.

5. Színjáték

“Színház az egész világ, És színész benne minden férfi és nő: Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár…”

(Shakespeare: Ahogy tetszik)

A híres színház-metafora szerintem szerencsés megközelítés. Szeretem a színházat, ami nem jelenti azt, hogy sokat járok oda, ami nem jelenti azt, hogy nem szeretnék oda sokat járni, ami nem jelenti azt, hogy régen nem jártam oda sokat, ami nem jelenti azt, hogy sok színdarabot láttam, ami azt jelenti, hogy hosszú éveken át dolgoztam színházban, és szerettem, de semennyire sem volt a tevékenységem művészi - ha hiszitek, ha nem, rendszergazda voltam. Rendszergazdának lenni az egyik legszórakoztatóbb dolog a világon - de erről majd máskor.

Szerepeket játszunk életünk során, és az úgy a szép, ha minden egyes alakításunk őszinte, mély és szívből jövő. Ha anya vagy, légy anya, ha apa vagy, légy apa, de van az úgy, hogy apaként is anya vagy, de erről is majd egyszer később. És lehetsz még hű barát, bölcs tanító, szorgalmas diák, és persze a lényeg, hogy mindezeket a szerepeket (és megannyi mást) egyszerre birtokolhatod. Hol az egyiket kell játszanod, hol a másikat, és sokszor többet is egyszerre. Ezek szerepek, de ha a játékod őszinte, akkor ezzel nincsen semmi gond.

A gond akkor kezdődik, ha a szerepek közben sosem adod önmagad. Ha van egy olyan részed, amely sosem léphet színpadra, ha a sok szerep között elvész a valódi éned, mert, amikor lehullik a függöny, akkor egyedül maradsz. Ha így van, akkor vedd elő ezt a részed, és nézzétek át együtt a szövegkönyvet, s vedd észre, hogy minden szereped sokkal hitelesebbé válik, ha ezentúl ez az új hang is megszólal bennük.

6. Ajtók mögött

Az a jó, ha megosztod másokkal mindazt, ami számodra fontos.
Például az örömeid. Az örömöknek nem lehet igazán csendben örülni. Van az úgy, hogy összedörzsölöd a két kezed, és hangosan felkiáltasz, hogy "Igen!", és senki sem hallja, mégis, majd kiugrasz a bőrödből. Persze nem ugrasz ki, de nagyon örülsz. De akkor is, alig várod, hogy valakinek elmesélhesd. Nem véletlenül olyan sikeres és népszerű a Facebook, ahová fel lehet tenni, hogy Pistike jár, hogy milyen király káposztát főztem, hogy megvan a vizsgám, és mekkora jó már ez a macskás videó. Egyedül örülni - nem igazán lehetséges.

Sajnos a fontos dolgok gyakran nem úgy sülnek el, ahogyan azt szeretnénk. A bánataink nyomaszthatnak bennünket, és ezért meg kell osztanunk azt másokkal. Mert akkor talán segítenek, talán megértik, talán megmondják - de az igazat megvallva a legfontosabb, hogy meghallgatják.

És amíg az örömeinket egyedül megélni talán csak szomorú (ami abszurd), de a bánatainkat és bajainkat zárt ajtók mögött tartani kifejezetten életveszélyes. A zárt ajtók mögött ugyanis a bánatok elhatárolódnak, megerősödnek, elmérgesednek, s ha nem engeszteled ki őket, akkor mérgükben előbb vagy utóbb megbetegítenek téged. Ezért, ha úgy érzed, majd meghasad a szíved, mondd el valakinek, különben tényleg meghasad. Ha nincs kinek elmondanod, hát mondd el nekem. Jól tudok hallgatni, és - amint azt a mellékelt ábra mutatja - a betűk leírása sem okoz gondot.

7. Felületes kapcsolatok

Mondanám, hogy ez nem a te hibád, mert már annyi mindent mondtam ebben az írásban, hogy kezd furdalni a lelkiismeret, hogy magadra veszed. Sajnos azonban ez is a te hibád lesz, mint az összes - de ezzel nem bántani akarlak, csak a felelősséget szeretném a nyakadba varrni. Ha ugyanis az emberi kapcsolataid felületesek, azon csak te változtathatsz. Lehet, hogy nincs egyetlen igaz barátod sem. Nem ismersz senkit, aki megértene, nincs olyan ember a környezetedben, akinek élveznéd a társaságát, de akkor is, mindez a te hibád. Azért a tiéd, mert talán túl magasra teszed a mércét. Ha azt akarod, hogy a többi embert érdekelje, mi van veled, neked is érdeklődnöd kell irántuk. Jó, ha az embereket elfogadod olyannak, amilyenek, és észreveszed bennük az értékeket. Minden ember értékes, mindenkinek megvannak a maga problémái, céljai és örömei.

Fontos, hogy valódi kapcsolatokat építs ki az életedben. Kell valaki, aki előtt megnyitod azokat az ajtókat, amelyek mások előtt zárva maradnak. Barátra, cimborára, társra és szeretőre van szükséged. (Jó értelemben vett szeretőre gondolok.)

Az emberi kapcsolatok tesznek emberré igazán - akármennyire is magadnak valónak érzed magad, nem vagy az. Valaki másnak való vagy, és ha még nem találtad meg, ki az a más valaki, nos, keress tovább!

8. Függések és függőségek

Hogy kell-e változnod, az attól is függ, hogy függsz-e.

Sokféle függőség van, ami egyértelmű jele annak, hogy valami elszállt az életedben, s talán pont te vagy az.

Mielőtt rábólintanál, hogy így van, és egyetértesz velem, szeretnék tiszta vizet önteni a feles pohárba, de csak félig, ugyanis megvallom neked őszintén, hogy a függőségek alapvető és leggyakoribb típusait, mint például a káros szenvedélyeket, nem tartom feltétlenül károsnak. Azt tartom károsnak, ami kárt okoz. És van az úgy, hogy egy fél Unicum pontosan, hogy jót tesz, nem pedig kárt, és ha belepusztul pár agysejtem, hát akkor, így jártak. Épp ezért eszemben sem volna lemondani a hasonló élvezetekről - de ez még nem függőség.

A függőség az, amikor valami (ami nem feltétlenül az alkohol vagy a cigaretta), alapvetően meghatároz téged. Ha az adott dolog hiányozni kezd az életedből, akkor az megmutatkozik a viselkedéseden, és rajtad.

Függeni sokféle dologtól lehet, olyasmitől például, amit el lehet fogyasztani, és ebben már eleve rossz, hogy el is fogynak ezek a szerek, és újra meg kell őket venni. Van azonban, ami sosem fogy el, mint például a Facebook, amitől megint csak sokan függenek, és ebben pont az az eleve rossz, hogy sosem fogy el, és folyamatosan tudunk tőle függeni.

A legrosszabb talán, ha valaki mástól függünk, és nélküle már nem is tudjuk elképzelni az életünket. A szerelmi bánat az egyik legrosszabb elvonási tünet.

Akármilyen függőséged is van - nem jó az. Változz meg. Bizonyítsd be, hogy egyedül is megállod a helyed.

9. Inkongruencia

Imádom ezt a szót. Képzeld, ez volt az első, amit gyermekként kimondtam.

Persze nem, de azért kedves szó. Én úgy értelmezem, hogy totálisan ellentmondasz saját magadnak. Bort prédikálsz, de vizet iszol. Amit mondasz, az nincs összhangban a viselkedéseddel, és ez néha befelé is működik sajnos, vagyis, amit mondasz, az azzal sincsen összhangban, amit gondolsz. Persze az összefüggés lehet az, hogy azért egy kicsit mégiscsak kongruens vagy, mert amit gondolsz, azt teszed, de ha közben a szavaid ellenkező tartalommal bírnak, hát az kifelé nem kelt jó benyomást, és befelé sem kelt jó kinyomást.

Itt is van persze egy fontos kitétel, amelyet nem árt betéve tudni, mert hiba volna elítélni azt a bölcset, aki mindent tud a világról, de ő maga rongyokban jár. Vannak emberek, akik pontosan tudják, hogyan kell megoldani egy problémát, de a sajátjukon mégsem tudnak fogást találni. Vagy nem is akarnak, mert nem KELL feltétlenül megváltozni.

Ha azonban a saját viselkedésed nincs összhangban az alapvető értékrendeddel, akkor saját magadnak sem tudsz megfelelni, és ezek az ellentmondások csak úgy oldhatók fel, ha változol. Hát, akkor tessék változni.

10. Menekülés a múltba

Ez nem feltétlenül általános, vannak emberek, akiket nem igazán izgat a múlt, mert a jelenben élnek, és a jövőre koncentrálnak. Sajnos azonban a jelen néha annyira csodálatos tud lenni, hogy egyszerűen nem lehet elengedni azt. Amikor egy szeretett személyt elveszítünk, néha nem tudjuk elfogadni, hogy már nem része az életünknek, ezért folyton csak az emlékek közt bolyongunk. A bolyongásunk egyszerre szép és fájdalmas, és a figyelmünket tartósan a múltba láncolja, így, ha néha reagálni kell a külvilág ingereire, nem is mindig tudjuk megtenni.

A szeretteink halála miatt magányosnak érezhetjük magunkat, de talán még ennél is rosszabb elhagyottnak lennünk, mert akkor még a féltékenység tüskéi is a lelkünkbe fúródnak, s ha azokat kitépjük onnan, hatalmas lyukak tátonganak csak a helyükben. Képtelenek leszünk elengedni azt, aki a múltunk része volt, miközben az már valaki más jelenének a része. S ez nem csak menekülés, hanem függőség is.

Lehet persze más oka is annak, hogy jobban érezzük magunkat az emlékeink között, mint a mindennapokban, pedig így a jövőnknek esélye sem lesz kirajzolódnia előttünk. Ez feltétlenül egy intő jel a változásra.

11. Hazug szavak

Hazudni csúnya dolog. Kivéve, ha jótékony hazugságról van szó. De az nem hazugság.

Az sem hazugság, ha hülyére akarnak venni, de te nem ma jöttél le a falvédőről, és ezért ügyesen vetítesz valami mást, mint a valóság. A cél szentesíti az eszközt, de a célnak messzemenően pozitívnak kell lennie.

Ha azért hazudsz, mert nem mered vállalni a tetteid következményét, az baj.
Ha azért nem mondasz igazat, hogy hasznot hajts magadnak, miközben másnak kárt okozol, az még nagyobb baj.
Ha több embernek is hazudsz, az a legnagyobb baj.

De ez még mind porcukros piskótatekercs ahhoz képest, amikor saját magadnak sem mered bevallani az igazságot. Tipikus példája ennek az "engem ez az egész nem érdekel, jól elvagyok én így is" dolog, miközben mélységesen meg vagy bántva, vagy a szomorúság mardossa a lelked. Vagy a "nem tudok megváltozni, de nem is akarok, én így szeretem magam".

Nehéz pontosan meghatározni a jó és rossz hazugság közötti különbséget, de nem is kell, mert azt gondolom, pontosan tisztában vagy azzal, mi az a rossz hazugság. Ha te is szoktál ezzel a dologgal élni, hát érdemes megváltoznod.

12. Az idő megölése

Ha az időt túl gyakran csapod agyon valamivel, akkor az bizony meg fog dögleni.

Hogy mire irányul többnyire a figyelmed, az meghatározza az életed minőségét. Sajnos akaratunk szerint is rengeteg időt kidobunk az ablakon, de legalább közben tanulunk, így az idő egy része mégiscsak nálunk marad. Ilyen az, amikor két hónapon keresztül készítünk valami nagyszerű dolgot, amelyről a végén kiderül, hogy a kutyát sem érdekli. A tapasztalatunk azonban megmarad, és így máskor már másképp viselkedünk. Ez az, amit tanulópénznek hívnak.

Komolyabb károkat okoz az értéktelen dolgokon való tartós csüngés, mint például a közösségi oldalakban való lubickolás, a valóságshow-k olcsó vonzása, a videojátékok igazinak tűnő világában történő felszippantódás.

Mi az, amivel az idődet töltöd? Amire igazán sok idődet ráfordítod? Mennyi értéket kapsz ezektől a dolgoktól? Tanulsz, fejlődsz általuk? Vagy csak simán jólesik?

Ha azt mondod, igenis jólesik, és bizony, hogy te megérdemled, akkor valóban megérdemled.
Úgy kell neked.

13. Mormotaság

Szeretsz aludni? Nálam nem hinném, hogy jobban. Mostanában azonban nem igazán jön össze hosszabb alvás.

Az alvás különleges dolog. Feltöltődsz, pihensz, álmodsz és kilépsz a világból.

Amiről azonban most beszélek, az a túlzottan sok alvás.
Egészen kevés alvással is el lehet lenni nap közben, és lehet nagyon hasznos, tartalmas tevékenységekkel tölteni az időt. Amikor pedig már igazán fáradt vagy, nem kell fél óráig hánykolódni az ágyadban, hogy elaludj. Csak becsukod a szemed, és már alszol is.

A túlzott alvással nem az a baj, hogy folyton elalszol, vagy túl sokára ébredsz fel, esetleg, hogy kifolyik a nyálad, hanem inkább arról van szó, hogy akkor is lefekszel, amikor tulajdonképpen nem is vagy álmos, csak egyszerűen nincs kedved semmihez, ezért inkább lefekszel. És ha ugyanilyen hangulatban ébredsz fel, akkor semmi kedved sem lesz kimászni az ágyból.

Ha tehát te magad úgy ítéled meg, hogy akkor is alszol, amikor más dolgokat is megtehetnél - nos, ez is egy pont a változás mellett.

14. Lehetőségek lepattintása

Itt nem arra gondolok, hogy légy te is igenember, aki mindenre kötelezően igent mond, csupán azt akarom mondani, hogy az élet tele van olyan lehetőségekkel, amelyek folyamatosan jönnek veled szemben az utcán, és ha te csak lehajtott fejjel sétálsz el az összes mellett, akkor súlyosat hibázol.

Vannak olyan lehetőségeid, amelyek tartósan jelen vannak az életedben. Például ha évek óta magányosan élsz, pedig hiányzik egy társ, ennek ellenére nem veszel tudomást arról a lányról/srácról (hölgyről/úrról), aki a lépcsőházban lakik, és látványosan vonzódik hozzád. Vagy tíz percre van tőled egy uszoda, ahova tíz éve nem tetted be a lábad, pedig tíz kiló felesleg van rajtad. Vagy mindig is remekül értettél az emberek nyelvén, de egész nap számítógép előtt ülsz, és programozol.

A másik, amikor a lehetőségek egyik pillanatról a másikra, mondhatni, a semmiből bukkannak fel, például a boltban meglátod az egyik volt barátod, akivel évek óta nem beszéltél, de ügyesen kikerülöd őt. Vagy meghív valaki egy kávéra, de te sajnos nem érsz rá. Sajnos, te sosem érsz rá semmire, mert mindig van valami, vagy csak kedved nincsen.

Ha képes vagy kihasználni a felbukkanó lehetőségeket, akkor leegyszerűsödnek a dolgaid, és dühödt tempózás helyett csupán apró mozdulatokkal fogod irányítani az életed. Én erre bátorítalak.

15. A sárga irigység

Nem tudom, miért pont sárga.Te magad nagyszerű eredményeket érhetsz el. Ha magadra figyelsz és a saját fejlődésedre, egyre többre viszed majd. Nem anyagi javakra és földi fityingekre gondolok (de azokra is), hanem általában véve boldogságra. Én szeretek általában véve boldognak lenni, bár nem mindig sikerül. Boldog lehetsz attól, hogy egészséges a gyereked, hogy szereted a párodat, hogy jól nézel ki, hogy elismerik a munkádat.

Aztán vannak mások, akik eredményeket érnek el, és ettől valamilyen szinten boldogok. Sokszor lehet ezektől az emberektől tanulni. Az NLP pont ezt teszi - a kivételesen tehetséges embereket modellezi, és a viselkedésüket eltanulva leírja, hogyan lehetünk magunk is kivételesek. Épp ezért érdemes figyelni azokra, akik valamiben jók.

Ha azonban csak azért figyelsz rájuk, hogy észrevedd azt, mennyire jó nekik, miközben neked nem az, és sajnálod majd tőlük a jót, és arra gondolsz, bárcsak neked lenne inkább olyan jó, és ez rossz érzéseket kelt benned, akkor épp a sárga irigység eszi az életed. És arra gondolsz, ha a te gyereked nem egészséges, akkor a másé se legyen az, és vajon miért szereti más a párját, mikor te nem, és miért vagy te csúnya, más meg szép, és bezzeg őt megjutalmazták, de téged meg sem említettek.

Ezek a jelek mind arra utalnak, hogy sürgősen nézőpontot kell váltanod, és észre kell venned, hogy minden tekintetben egyedi és különleges vagy, és önmagadhoz képest érdemes fejlődést elérned, mert senkivel sem versenyzel.

16. Túlzott komolyság

Vannak az életben komoly dolgok, de ha mindent komolyan veszel, akkor komolyan mondom, neked semmi humorérzéked sincs. Kell egy kis vidámság és lazaság, hacsak nem akarsz teljesen besavanyodni.

Az, hogy mosolyogsz az emberekre, még nem humorérzék, csupán kedvesség. De ez is ugyanúgy hozzá tartozik ahhoz, hogy nem szabad túlságosan komolynak lenni. Légy másokkal kedves, megbocsátó és elnéző. Ha rálépnek a lábadra, és zavartan elnézést kérnek, csak mosolyogj, és mondd azt, ugyan már, semmiség az egész. Hiszen tényleg az.

A humorérzék valahol ott kezdődik, hogy semmit sem veszel túl komolyan. Másokon nevetni nem szép dolog, másokkal nevetni azonban igazán mókás.

A humorérzéked valódi természete és jelentősége a nehéz percekben mutatkozik meg. Amikor semmi sem jön össze, mert minden összejön, amikor megbüntet az ellenőr, sárral csap össze egy vad autós, elveszíted a pénztárcád, és amikor a kedvesednek szeretnéd ezt elmesélni, az nem ér rá, mert épp elhagy téged. Ha az ilyen nehéz élethelyzeteknek csak a súlyát érzed, összeroppanhatsz alatta. Ha azonban képes vagy megőrizni az optimizmusodat, akkor csak nevetsz mindenen, és hidd el, sokkal jobb dolog kínodban nevetni, mint bánatodban zokogni. Sőt, a kettő nem zárja ki egymást.

Remélem, szoktál rötyörészni magadban a saját hülyeségeden. Ha nem legalább az enyémen rötyögj egyet magadban. Jót tesz az.

17. Minden mindegy?

Na, nem, csak ezt ne. Nem lehet minden mindegy.

Van, ami lehet mindegy. Főleg, amikor mindenki mást akar, akkor kifejezetten hasznos, ha neked aztán mindegy, mert nem szeretnéd még te is rontani a helyzetet. De egyébként semmi sem mindegy.

Ezt nagyon meg lehet tanulni a gyerekektől. Például cseppet sem mindegy, hogy ki csukja be a kiskaput a homokozón, és ha te véletlenül becsukod, nem mondhatod, hogy jó, de most már mindegy, mert nem az, mert ő majd szépen visszamegy, és kinyitja, és aztán becsukja. És egyáltalán nem mindegy, hogy melyik kiskanállal, melyik tányérból eszünk, és hogy melyik állattal alszunk (apán kívül), és melyik ruhát vesszük fel, és merről kerüljük meg az asztalt.

A felnőttek között sajnos már van, amikor nagyjából minden mindegy, és nem szeretnénk beleszólni a világ alakulásába, ami talán pont azért van így, hogy hagyjanak már nekünk békét. A másik, amikor azért mindegy minden, mert már tényleg nem érdekel semmi, nem tudunk magunkkal mit kezdeni, elegünk van az egészből, semmi sem számít.

A dolgok számítanak, és neked is van beleszólásod az alakulásukba, mert ha nincs, akkor jön a bábjáték, felkötik szépen a madzagokat a csuklódra és a bokádra - nem mintha onnan nem lehetne szabadulni, de minek kell odáig eljutni?

Remélem érted, hogy értem, mert ez a dolog egyáltalán nem mindegy. Csodás hetet.

Megosztom!
tibi
 

  • András Erika szerint:

    Hát ez valami fantasztikus volt Tibi! Nagyon köszönöm!

  • Buday Éva szerint:

    TIBI !

    SZUPER VAGY ,,hát ez ,ez,ez, valami különleges csemege !

    Még egyszer el kell olvasnom. Álmos voltam , de teljesen felébresztett!

    Egyre inkább – ha még lehet – hiányoznál !!!

    KÖSZÖNÖM !!!

  • Mari szerint:

    Hu, szinte minden pontban magamra ismertem!Félelmetes volt szembesülni hibáimmal…

  • >