Metaforikus módszerek

Az előző bejegyzésben a tudatos módszerekről volt szó. Miután annak fontosságát és előnyeit kiemeltem, azt kell mondanom, hogy ma már száraznak és nehézkesnek érezném a célkitűzést metaforikus módszerek nélkül.

A tudattalanra ható célkitűzési technikákat nevezhetjük jobb agyféltekés módszereknek is. Ezeknek egy részét tekinthetjük metaforikus módszernek.

Szűkítsük most a kört a célkitűzésre, és beszéljünk csak az idetartozó gyakorlatokról.

Már azok a technikák is sokat lendítenek a gondolkozásunkon, ahol zenét hallgatunk, rajzolunk, színezünk, gyurmázunk, vagy hasonló kreatív tevékenységeket végzünk.

Az Életkerék színezgetése például teljesen más élményt nyújt, mint amikor egy táblázatban szerepeltetjük az értékeket. Tudom például, hogy egy adott személyes értékemmel csupán félig vagyok elégedett. A táblázatba beírom, hogy "5". Az életkereket azonban elkezdem kiszínezni. Milyen színt választok? Hogyan színezem ki? Mennyi ideig foglalatoskodom ezzel?

Miközben színezek, eszembe jutnak különféle gondolatok, ötletek a célommal kapcsolatban.

Ugyanígy hasznos, ha elmetérképet rajzolok a célomról. A számítógépen készített elmetérképek jól ábrázolják vizuális formában a célunkat, igazán azonban a kézzel megrajzolt térképek segítenek nekünk.

NLP tanfolyamokon a célunkat gyakran ábrázoljuk gyurmával, vagy kövekkel, tobozokkal, apró tárgyakkal.

Számomra a legérdekesebbek a kifejezetten metaforikus gyakorlatok. A metafora egy történet, amely láthatatlan szálakon keresztül kapcsolódik a valós problémámhoz vagy célomhoz. (Például: Garanciajáték, A változás piramisa, a Bűvös feladat, stb.)

Talán a legizgalmasabb célkitűzési technika a metaforaírás. Ennek során történetet alkotunk a saját célunkról, de elvonatkoztatunk a valóságtól. S míg ez elsősorban a tudattalan befolyásolás eszközeként ismert, tehát kommunikációs technikaként alkalmazzák főként, meglepő eredményeket érhetünk el azzal, ha saját magunknak írunk történetet.

De ez már a kreatív írás körébe tartozik.