10+1 bolondos tipp találékonysághoz

Mondhattam volna kreativitást is, de direkt nem mondtam azt, mert találékonyan találtam egy új kifejezést. Majd a végén ugyanilyen kreatívan kell kreálnom egy befejezést is. És miközben ki- és befejezem a dolgokat, szeretnék arra is kitérni, hogy miért bolondosak ezek a tippek.

Ha kreativitásról beszélünk, akkor mindjárt itt állnak sorban a jobbnál jobb lehetőségek, mint az új dolgok kipróbálása, a relaxáció vagy a zenehallgatás. Ezek, és a többi, amelyek szintén ott állnak a sorban, csak nem soroltam föl őket, mind nagyszerű technikák, amelyek legtöbbször csak két esetben vallanak kudarcot: ha nem csinálják, vagy ha nem jól csinálják őket. Itt van például a zenehallgatás, amely segíthet abban, hogy kreatív legyél, de csak akkor, ha tényleg hallgatsz zenét. Ha ki sem próbálod, hogy mondjuk tanulás közben bekapcsolsz egy kellemes muzsikát, akkor nem adsz meg egy esélyt szegény idegrendszerednek. És az is lehet, hogy valamilyen durva, hörgős metálzenét raksz be, ami nem feltétlenül rossz, mert lehet, hogy pozitívan hat rád, hiszen két hörgés között mindig az eszedbe jut valami vidám és pozitív gondolat - de elképzelhető, hogy vannak praktikusabb műfajok is. Itt van például Mozart, ami nem egy csoki, hanem egy zeneszerző volt. Állítólag az egyik legjobb kreatív zeneforrás, érdemes lehet kipróbálni.

De ezt csak a példa kedvéért mondtam, mert ez nem bolondos tipp volna, hanem teljesen szokványos, hétköznapi, mondhatni mezei tipp a kreativitáshoz.

Csak, hogy tisztázzuk.

Ha a szobában fázol, és nem dobsz egy újabb darab fát a tűzre, hogy az is melegítsen, akkor vagy nem vagy kreatív, vagy spórolsz, vagy gázzal fűtesz.

 Tulajdonképpen mondhatnánk, hogy a jég hátán is megélsz, de a fene se kívánja magát a jég hátára, még a végén úgy járunk, mint egy tripla leszúrt Rittberger, onnan pedig csak egy kőhajításnyira vár minket a leszúrható kerti törpe, amely pedig már... Jaj, nagyon mély gondolatokat eredményező eszmefuttatás volna, az Isten mentsen meg tőle.

Most azonban következzen néhány furcsa, esetenként bugyutának tűnő tanács, amelyekről a végén úgyis kiderül, hogy nagyon is használhatók.

Ez egy szokványos tipp volna, ha metaforikusan értelmeznénk, most azonban vegyük szó szerint.

Kíváncsi emberek mindenféle kísérleteket végeztek, hogy megtalálják a kreatív gondolkodás katalizátorait. Ennek körében olyan embereket figyeltek meg, akiknek egy része konkrétan valamiféle dobozban volt, más része pedig azon kívül.
Gondolom, nem meglepő, hogy azok az emberek értek el jobb eredményeket, akik a karton- vagy egyéb doboz MELLETT hoztak ötleteket. A többiek, akik benne voltak egy dobozban, alacsonyabb pontszámot hoztak.

Elgondolkodtam azon, hogy, ha én csinálnék ilyen kísérletet, akkor a dobozban ülő tesztalany mellé állítanék egy másikat, aki viszont nincs benne a dobozban, így egy kalap alatt elintézhetnénk mindkettőjüket.

Valójában lehet, hogy a szó szerinti jelentést (dobozon kívül) érdemes volna metaforikus szintre emelni, amelynek két oka van. Egyrészt, így helyes, másrészt jól áll neki. Szóval, a dobozon kívül lehetsz úgy is, ha a lakásban mondjuk kimész az előszobába, vagy a folyosóra. Bár, egy tízemeletes panelházban nem biztos, hogy kellemes kreatív tevékenység volna kiülni mondjuk dolgozni a folyosóra, de akkor is ki lehet szaladni egy jó ötletért. Ha a folyosóról kimész a ház elé, az egy újabb szint: messzebb jutsz, itt már egész komoly gondolatok jöhetnek. Ha a várost is elhagyod, zseniális ötleteid támadhatnak. Ne védekezz ellenük. Hadd győzzenek.

Tudtad, hogy ezen színek látványa képes pozitívan serkenteni az elmédet? A kék és a zöld színek több megoldást generálnak a problémáidra, mint például a karmazsin, a türkiz, vagy a kadmium sötétsárga.

Gondolkozzunk metaforikusan.
Kék, és zöld. Adja magát az ég és a Föld, nem? Vagyis egy újabb bizonyítékot találtunk arra, hogy jó az nekünk, ha kimegyünk a természet lágy ölére. A fiam csak úgy mondta, "a természet lágyai". Nekem úgy is tetszik.

Mindenképpen hasznos, ha kimész a természetbe, és minél kintebb, annál jobb. Egy bizonyos határig gondolkozz csak, tehát ne menj el Egerbocsig. Nyugodtan állj meg picivel hamarabb, Bélapátfalva környékén, mert már itt is lehet találni kék eget és zöld füvet. Fordítva már problémásabb volna, ráadásul értelmetlen.

De, ha szeretnéd megúszni, hogy elhagyd a komfortzónád, akkor maradhatsz otthon is. Egy kék-zöld kockás sál csodákra képes. Főleg a selyem.
Vagy nézhetsz egy képet, ami kék meg zöld.
Vihetsz be magadnak zöld almát kék tálban.
Lecserélheted a hátteret a laptopodon és a mobilodon meg a mindenféle profilodban, természetesen kékre és zöldre.
Próbáltad már?

Bizony, egy kézzel hadonászni nem nyerő.

Alapvetően minél több nézőpontot meg tudsz teremteni, annál közelebb kerülsz a megoldáshoz.

Az elején egy nézőponttal indulsz. Ez így a lehetőségek kissé fapados változatát adná csak, épp ezért szükséges, hogy legalább két nézőpontot is láss. Az egyik oldal, és a másik oldal. Mert mindennek megvan a maga előnye, és a hátránya is. Vedd szemügyre mindkét oldalt, és ott lesz majd valahol a nagy ötlet is közöttük.

Az egyik kezed lehet az előny, a másik a hátrány. De úgy is csinálhatod, hogy a bal a múlt, a jobb a jövő. Mint ahogy az életfonalad is elhelyezkedik a térben. Ha balkezes vagy, valószínűleg fordítva éled meg, vagyis a bal lesz a jövő és a jobb a múlt. Vagy nem. Mert bármit általánosíthatunk, de mindig vannak kivételek.

Amikor magyarázol valakinek (magadnak?), akkor használd mindkét kezed. Ne csak lásd, mutasd is meg.

Igen, már tudtuk, hogy amikor fel-alá mászkálunk a szobában, akkor sokkal könnyebb gondolkodni, mint amikor egy helyben ücsörgünk. Ha nem ücsörgünk, ácsorgunk. Csürgés és csorgás közben viszont kifejezetten nem vagyunk találékonyak. Tehát mászkálunk. Történik valami, egy testi mozgás, egy folyamatos helyzetváltoztatás, ezt a folyamatot pedig egy szóval így írhatnánk le: megyünk. De az már unalmas. Mert nem megyünk, hanem haladunk a gondolatainkban, és megoldást is találunk, ha...

Ha nem négyzetben dzsalunk. Megfigyelték ugyanis, hogy a körben mászkálás működésre serkenti szunnyadó kreativitásunk. (Az első történelmi leleteket a "Körben áll egy kislányka" c. dalban fedezhetjük fel.)
Az sem baj, ha nem vagyunk egy állandó körpályára állítva, mint valami szerencsétlen bolygó, hanem akaratlagosan, önkényűen, mi több, dacosan változtatjuk az irányt. Ezt úgy is mondhatnánk, hogy random mászkálunk.

Szóval mész össze-vissza, mint a mérgezett egér (akinek ezúton is mielőbbi gyógyulást kívánunk), és ettől bizony okosabb leszel.
De négyzetben ne.
Soha nem menj négyzetben.
Csak azt ne.
Légy kreatív, menj körbe!

Na, most ezt ne szó szerint vedd, mert mindjárt felállítom a szigorú követelményrendszert az italra vonatkozóan.

Ez valahogy így hangzik:

1. Alkoholos legyen.

Ez fontos.
De a másikat már sokkal lazábban kezeljük:

2. Víz nem jó.

Nagyon jó az, amikor iszol egy kávét. De most csak rummal.
Nagyon jók a gyümölcslevek, de narancsot csak vodkával.
Az is nagyon jó, ha kizárólag vizet iszol, de az egy másik technika.

Csak a maga terjedelmében, s annál nem mélyebben szólnék a mértékről. Sose igyunk sokat, mindig csak könnyedén fogyasszunk és ne erőből, ugyanis tökrészegen leshetjük a kreativitásunk, tehát ezt nem támogatjuk. Pár doboz sör, egy-két pohár bor vagy pár kupica jeges Unicum kellemes, baráti és rendkívül találékony erőforrásokat ébreszt bennünk.

Igen, ez egy külső erőforrás, ami cseppet sem természetes, és tutira nem belülről fakad. Szerintem tedd a mobilod mellé.
Vezetés mellett ez a tipp nem használható.

Gyerekkoromban mindent darabjaira szedtem, nagyon kíváncsi voltam mindenre. Összerakni sajnos nem sikerült a dolgokat.
Ez még mindig így van, de nézzük a pozitív oldalát.

Ha egy dolog működését meg akarod érteni, akkor szedd szét azt apró, pici, akár picinyke darabokra.
Nézd meg, milyen részekből áll!

Ha bedöglött a villanyborotvád, epiláló tépőkéd, vibráló csodabizegőd, és ettől kétségbeesnél, először is: Nyugodj meg. Nem eszik olyan forrón a tejbegrízt. (Ahogyan a fiam mondta: tejgebríz. Ez egyfajta tajgai szellőre emlékeztet.)
Ha hiába nyomkodod, ütögeted, lehelgeted vagy puszilgatod, mert még mindig nem megy, akkor másodszor is: Nyugodj meg.

Beszív, kifúj...
Beszív, kifúj...

Utána szép nyugodtan cseréld ki az elemet, vagy dugd be a töltőt.

Ha ez sem segít, akkor már csak egy út van: Szedd szét.
Az aksit leszedni gyerekjáték, kivéve ha iPhone-od van, mert akkor ez a művelet légkalapácsot vagy tankot igényel egy szokványos felhasználótól, és ezeket semmiképp sem ajánlatos használni.

Kis pattintható hátlapok.
Apró csavarok.
Csillogó-villogó lámpácskák.

Gyermekként azonnal szétszedtem a számomra kézbesített játékokat. Néha szegény tesómét is. (Azóta sem tudja, hogy abba a kis mosógépbe lehetett volna tenni vizet is. Ha nem ülök rá.)

Ha szétszedsz valamit, jobban megérted a működését.

Na, ha már látod magadat a széjjelszedett elektronika termékek tengerében lubickolni, akkor kérlek, most vonatkoztass el.
Mi van, ha nem egy elemes büzgentyűvel adódik poblémád, hanem a szerelmeddel? Vagy a házastársaddal, szerencsés esetben mindkettővel. Még szerencsésebb esetben a kettő egy és ugyanaz.
Ilyenkor szedd szét a kapcsolatod, de természetesen csak metaforikus szinten.
Miből is áll a kapcsolatotok? Alapvetően belőled és belőle. Hopp, a két leghasznosabb szempont. Belegondoltál már mindkettőtök helyzetébe?

És akkor még itt van a szex.
Meg a kommunikáció.
A közös tevékenységek.
Bármelyikkel is van gondod, szedd szét, és nézd meg, miből is áll. Ha így gondolkodsz, lényegesen több lehetőséget is megtalálhatsz. Egyeseket kizárólag így tudsz megoldani.
Az autószerelő pont így csinálja. Mindent szétszed, és amikor végül összerakja, akkor megint minden olyan jó lesz.

Ennek sem volna nehéz eleget tenni, ezért tisztázzuk a lehetséges alternatívákat.

A kezünk az egyik legsokoldalúbb testrészünk, amelyet jó és rossz célokra is használhatunk.
Kényeztethetünk vele rendkívül kedvesen és érzékien valakit.
Készíthetünk vele bombát is.

Önmagában már ez is lenyűgöző, de a nyűgök alatt is tisztán kivehető, hogy szinte minden feladatot ezzel oldunk meg. Evés, ivás, tenyérjóslás, gyűrű, kesztyű, manikűr - a kéz nélkül mindezek roppant bajosak. Úgy is mondhatnánk, hogy a kezünk már mindenhová betette a lábát.

Így, ha épp nem szükséges gesztikulálnunk, mert egyedül törjük épp a kobakunk, akkor csinálhatunk a kezünkkel valamit, amiben sok lehetőség van, és amellyel talán alkotunk is valamit, és még az adott poblémához is tudjuk kötni.

Például legyurmázhatod a célodat, lefestheted a problémádat, szárnyakat adhatsz vágyaidnak és lerajzolhatod a félelmeidet. Magadat is kigyúrhatod, akár tésztából, vagy sógyurmából. Ez jót tesz a lelkednek, az ízlelőbimbóidnak, és a kidolgozott felsőtest is egyfajta előny, sőt, bizonyos szinten társadalmi jellegzetesség.

A lényeg, hogy mindent megtehetsz, és, ha rászánod erre az időt, később nagyon hálás leszel majd magadnak, mert igencsak okos dolgokra jöhetsz rá, ha nem direkt gondolkodsz el rajtuk. Egy szerelmi kapcsolatot megfigyelni és megérteni nem piskóta. Ha mégis megcsinálod, mondjuk piskótából formálod meg, azzal kézzelfoghatóvá teszed az egészet. Ugye, hogy nem is hülyeség?

Ez nekem megy. Nagyon, például most is.
A fáradtság egyfajta euforikus állapot, amelyben az "ufo" szócska csak megtévesztésből szerepel. Régebben, nagyon régen, amikor lagziban zenéltünk, igencsak fáradtak lettünk reggelre (én és a zenekar), és emlékszem rá, hogy mindenféle külső tudatmódosító nélkül is szétröhögtük az agyunkat mind. Egyszerűen a fáradtság hülyeségben jött ki. És ez nagyon vicces volt. Örömmel emlékezem rá.

Nos, a fáradtság állapotában más erőforrások is beindulhatnak. Talán épp azért, mert kezdjük elveszíteni a tudatos elménk feletti uralmunk (nem, nem akarunk senkit sem leigázni, csupán néha bealszunk egy kicsit), és a tudattalan így egyre jobban elérhetővé válik - ott pedig a lehetőségek fán teremnek, az ötletek falkákban támadnak, a felismerések pedig bárányfelhőkként úsznak az égen, és elég rápillantanod valamelyikre, hogy azonnal minden beugorjon.

A megvalósítást most nem részletezném, szerintem ez mindenkinek megy, de ha nem tudsz elfáradni, akkor fuss addig, amíg sikerül.
És persze: Csak ésszel és mértékkel.

Ha az előző tipp egy fabatkát sem érne, legalábbis nem hozná el az átütő sikert, és te már mennél, mert már tényleg nagyon fáradt vagy, és legjobban aludni szeretnél, akkor...

1. Engedd el a célod, a problémád.
2. Aludj egyet.
3. Kelj fel.
4. Találd meg a megoldást.

Azt hiszem, ez könnyen megérthető. Ha már gyakoroltál valamilyen hangszeren, biztosan te is tapasztaltad, hogy egy bizonyos darabot próbálva úgy érzed, mintha egy helyben állnál, hiába játszol, nem lesz jó, valahol mindig elrontod. Ilyenkor a legjobb, ha félreteszed a hangszert, és másnap, egy kiadós alvás után előveszed azt, és láss csodát, olyan simán megy a darab, mintha egész éjjel ezt gyakoroltad volna. Sőt, valóban ezt tetted. Fejben gyakoroltál, amíg aludtál.

Aludj rá egyet, ha megteheted. Másnap azonban ismét vedd elő a problémát, és gondolkozz el a megoldáson. Termékeny gondolatok lesznek ezek.

Na, szerintem ez zseniális. Tudod, az NLP azt mondja, hogy az alkotott élmények épp úgy befolyásolnak, mint a megtörténtek.

Ezt elég könnyen be lehet látni, ha mondjuk egy citromra gondolunk erőteljesen, és folyni kezd a nyálunk. Vagy egy bizonyos személyre, és ez testi változásokban nyilvánul meg. Például a főnöködtől feláll a szőr a hátadon, vagy mástól áll fel más, akármelyiket is vesszük, mind ragyogó példát mutat arra, hogy az agyad nem képes minden szempontból különbséget tenni a valóságos és az alkotott élmények között.

Épp ezért, ha kellően bele tudod élni magad, gyakorlatilag az összes ezt megelőző tippet képes vagy alkalmazni ezzel az utolsóval. Képzeletben.

Például, elképzeled azt, hogy kiautóztál a városból és egy gyönyörű erdei tisztáson ülsz.
Arra gondolsz, milyen volna szétszedni darabjaira álmaid munkahelyét.
Gondolatban meggyurmázod az egyik félelmedet.

Hogy mire vagy képes fejben, azt csak úgy tudod meg, ha teszel pár próbát. Érdemes.

BÓNUSZ TIPP

Bizony, van ám bónusz tipp is! Ingyen van, mint a többi.

Szerintem ez teljesen érthető. A gondolataid egy részét kimondod. Ez alapból is így történik, de most ne kommunikáció során tedd ezt, hanem amikor egyedül vagy.

Beszélj magadban, gondolkodj hangosan, akár el is diskurálhattok együtt, ha elég szórakoztató figurának tartod magad.

Meglehet, hogy hülyének néznek majd. Kérlek, ezt ne vedd magadra, ők is beszélnek magukban. Csak nem bolondultak meg teljesen, hogy egy ilyen remek kreativitás-tippet kihagyjanak?

Most mennem kell tényleg. Találékony napokat!