8

Hétindító: Hogyan oszd be az idődet (hogy neked is jó legyen)?

Tehát, hogyan oszd be az idődet? Ezt helyesebb volna úgy mondani, hogy mit csinálj ezen a héten. És ha már csak a jövő héten olvasnád ezt, akkor sincsen semmi gond. Ezen tippek állják az időt.
Az időgazdálkodásról már annyi könyv jelent meg, és cikk, meg tanfolyam és minden, hogy Dunát lehetne vele rekeszteni. Épp ezért most csak néhány hasznos gondolat, amelyekből reményeim szerint gyakorlatias tippek válnak majd a fejedben.

1. Állítsd be a megfelelő mértéket!

Mondhatnám azt is, hogy csinálj valamit, aminek értelme van. De sajnos, ha ezt mondom, akkor pongyolán fogalmazok, ami még mindig jobb annál, mintha pongyoláBAN fogalmaznék. Az, hogy "értelmeset csinálni", komolyabb magyarázatra szorul, mert nem könnyű eldönteni, hogy mi az, aminek értelme van.

Egyébként szerintem, mivel az NLP is megmondja, hogy

"minden emberi viselkedés jószándékú", 

mindennek van értelme, még a lusta bambulásnak is, ami például pihentet, kikapcsol, és jótékonyan befolyásolja a testi folyamataidat. Kedvenc tevékenységeim egyikéről van szó, sokat tudok a témáról. Épp ezért kell elmondanom, hogy ezt is, mint mindent, csakis a megfelelő mértékben szabad csinálni. Ha sosem bambulnék, stresszes és ingerült volnék, és ez felettébb kellemetlen, ráadásul meg is utálnának emiatt embertársaim, és állattársaim is, aki jelenleg a Kókusz és a Tipli. De a lusta és önfeledt bambulás csak egy példa, ezért hagyjuk is most. Talán egy későbbi bejegyzésben érdemes lesz mélyebbre ásni a témában.

Persze van ennél egyszerűbb példa is, mondjuk, az evés. Enni hasznos. Van értelme. Ehetsz kevesebbet, és akkor soványabb leszel és vélhetően éhesebb is. Vagy ehetsz többet, és akkor dundibb leszel (és vélhetően még éhesebb). Ha a megfelelő határok között maradsz, kedvedre befolyásolhatod a testi formádat. Ha azonban túlmész bizonyos határon, akkor előbb-utóbb éhenhalsz, vagy kipukkadsz, mint a kis gömböc.

Hogy bemenj dolgozni, annak ugyanannyi értelme van, mint hogy eszel. Ahogyan enni muszáj, úgy dolgozni is szükséges. (Ha neked nem, akkor te egy másik kategóriába tartozol, nem abba, amelyikre gondolok.) (Vagy egy másik bolygóról jöttél?) Viszont a munka mértékét is lehet változtatni. Nem mindegy, hogy mennyit dolgozol. A túl sok munka, ami legtöbbször pénzszerzésre irányul, és amelynek célja, hogy megeteremtsen neked bizonyos lehetőségeket az életben, jellemzően pont elveszi ezen lehetőségeket, mert amivel valóban érdemes volna foglalkozni, arra már nem marad "időd". A gyereked, aki miatt túlórázol, pofátlanul felnő, miközben otthon sem vagy.

Most akkor általánosíts, és vedd észre, hogy ez mindenre igaz. A kávézásokra, az utazásra, a szexre, a bevásárlásra és filmnézésre is. Tehát, amennyiben a jövőben ezeket a "mértékeket" helyesre állítod, beigazítod, akkor így finomhangolni tudod a saját boldogságod a mindennapokban. Persze az időtartam, a mennyiség nem minden. Nemcsak az számít ugyanis, hogy mennyi ideig dolgozol, hanem az is, hogy mit.

2. Válaszd a minőséget!

Ha a gyerekedre egy nap csupán két órád van, az nem feltételenül probléma. Ha ez tartalmas együttlét, ha minőségi az idő, amit együtt töltötök, akkor az pótolja a veszteséget, ami a nap további részében ér benneteket a távollét miatt. De, ha csak egymás mellett ültök, az egyikőtők filmet néz, a másik laptopozik, akkor nem sokat ér az egész.
Az idő adott, nem igazán tudod megváltoztatni, mindig csak az számít, mit teszel. Ezt viszont erőteljesen tudod befolyásolni.

Gondold csak el:
- Milyen a munkád?
- Milyen a házasságod?
- Milyen a viszonyod a gyerekeddel?
- Milyen társasági életet élsz?
- Mit teszel, amikor utazol? (Tudom, utazol , de közben?)

Ezek ugye mind az idő egy szeletét veszik el. De milyen a minőségük: Szereted őket? Elégedett vagy?
Talán nem is kellene kevesebb vagy több idő a dolgaidra, csupán másféle idő.

3. Olyat csinálj, ami fejleszt!

Mit is fogsz csinálni a jövő héten? Azon kívül, hogy dolgozol, és bevásárolsz, és eszel, és fogat mosol, és alszol, tehát a mindennapos teendődiden kívül mit is fogsz tenni?
Remélem, nem minden a túlélésről szól. Kell valami extra, egy olyan bónusz, amitől jobb lesz nekünk.
Az ilyen dolgok részben lehetnek olyan élvezetek, amelyek főként testi örömökben nyilvánulnak meg, például a párkapcsolatban (érted, hogy értem) (a közös sétákra gondolok természetesen), a délutáni alvásban (egytől hatig), az étkezésben (zabolátlan tortafalás). Az ilyen és hasonló örömteli szokások fontosak, de nem elegendőek.

Más is kell.
Szükséged van valamire, ami fejleszt, amitől szebb leszel vagy ügyesebb vagy okosabb. A legjobb, ha tanulsz, vagy gyakorolsz valamit, vagy alkotsz. Nekem a legjobban az írás jön be, ami egyben alkotás is, de ezer meg ezer dolog szóba jöhet, és az elég sok (kétezer).
Tanulhatsz egy nyelvet, játszhatsz egy hangszeren, játszhatsz egy játékkal, táncolhatsz, sportolhatsz, de ha egy közösségnek vagy a tagja, ami ezeket biztosítja a számodra, az még jobb, és ezzel át is térhetünk a következő tippre.

4. Légy másokkal!



Sosem születtél volna meg, ha nincs egy apukád mag egy anyukád. Hogy egy új emberi élet létrejöjjön, ahhoz legalább két ember szükségeltetik. Ennél fontosabbat, mint egy emberi élet, nem igazán tudnék most felhozni, de mi van, ha azt mondom, hogy ez nagyjából minden fontos dologra igaz?

Nyilvánvaló a kivételek sora, mert van, amit egyedül sokkal jobb csinálni, például írni, olvasni, relaxálni, töprengeni - de gondolj most a többi dologra. Hány olyan tevékenységet tudsz összeszámolni a következő hét napod tervei között, amelyet másokkal jobb csinálni? Mennyit leszel emberek között? Remélem, sokat, mert ha emberek között vagy, akkor többet tudsz tanulni, jobban tudsz örülni, könnyebben eléred a céljaid, és jobban érzed majd magad a bőrödben.

Ha eleged van az emberekből, akkor valószínűleg csak az emberek egy meghátározott része akasztott ki, és nem is a mennyiséggel, hanem a minőséggel van a bajod. Ha galyra ment a házasságod, az részben a párodnak köszönhető, ha kinevettek egyszer az iskolában, az róluk is szólt, ha zavarban vagy mások előtt, az egy speciális problémához köthető, vagy nem a megfelelő emberek vesznek körül.

Gondolj csak bele a következő hét napba. Mennyi időt töltesz emberekkel, és milyen emberekkel?
Elégedett vagy ezekkel?

Jó hírem van, ezeket is tudod befolyásolni. Te döntöd el, kivel és mennyi időt töltesz. Ez csak bizonyos keretek között működik, hiszen nem rúghatod ki a főnököd csak úgy (meg kell adni a módját), és nem cserélheted be a gyereked sem (a garancia rég lejárt), és nem kell folyton szakítani mindenkivel, aki nem teljesített száz százalékosan a párkapcsolatban.
De bizonyos kereket között nagyon sokat tudsz tenni. Erre gondolj most.


Hogy miért pont egy hétben gondolkodtam?
A hét nap egyszerű kerete a változásnak. Ha ezen túlmehetnél, akkor még bőven ráérnél arra, hogy ezt az egészet jól megrágd, és végül vagy lenyelnéd vagy kiköpnéd, de nem biztos, hogy bármit is tennél.

Ha hét napon belül gondolkodsz, és mindezt időgazdálkodásnak tekinted, akkor kedvet kaphatsz hozzá, hogy kipróbálj bizonyos változásokat már ezen a héten. Nincs halogatás, túlzott agyalás, elfelejtés - cselekvés van.

Így a legjobb, ha az egészet feladatnak tekintjük.

Heti feladat

A következő hét napra gondold át a tennivalóidat, és átgondolásodnak megfelelően változtass valamit az eredeti elképzeléseden. Oszd be másképpen az idődet, csinálj más dolgokat.

Először is gondold át, mi az, amivel túl kevés vagy túl sok időt fogalkozol. Ahol lehetséges, változtass, igyekezz visszaállítani (vagy előállítani) a megfelelő mértéket. Az is lehet, van olyan dolog, ami fontos, és egyáltalán nem csinálod sosem - ideje beiktatni. Találhatsz haszontalan tevékenységeket, ezeket szerintem hagyd a fenébe.

Másodszor gondold át a heted, és figyeld meg, mennyire "hatékony", amit teszel, vagyis milyen az eltöltött idő MINŐSÉGE, legyen szó bármilyen egyszerűbb vagy magasztosabb tevékenységről. Aztán, ahol tudsz, megint csak változtass. Csinálj mást, csináld másképpen.

Harmadszor is gondolj az előtted álló hét napra, és számold meg, hány olyan dolgot terveztél be magadnak, ami nem a túlélésről szól, hanem a saját szórakozásodról, pihenésedről, ÉS hány olyan dolgot, amely a saját FEJLŐDÉSEDRŐL.
Ha az előbbiből (élvezet) semmit sem terveztél be, az talán még elmegy (de azért rezeg a léc), ha azonban semmiféle önfejlesztő tevékenység nincs kilátásban, az beláthatatlan következményekkel fenyeget.
Kérlek, mindenféleképpen fejleszd magad valahogyan. Miért is ne tennéd ezt, amikor senki sem tiltotta meg? Van egy csomó lehetőséged. Melyiket választod?

Negyedik alkalommal is gondolj a következő hétre, és azokra az emberekre, akikkel együtt leszel majd.
Mennyi időt fogsz emberek között tölteni? Kik ezek az emberek? Szereted őket? Ők szeretnek téged?

Szeretni és szeretve lenni fontos, ezért olyan "könnyű" az élet minden anyukának és apukának. Ezért vannak a barátok és kedves ismerősök - de az volna az igazi, ha mindenki úgy gondolná, hogy ezért vannak a munkatársak, és az ügyfelek, meg általában az emberek.
Gondolj a hetedre, és az emberi kapcsolataidra. Tudnál ezeken változtatni? Mennyi ráhatásod van?

Kérlek, mondd el a hozzászólásoknál, mit gondolsz erről az egészről.
Hatékony és nevetős hetet kívánok. 

Megosztom!
tibi
 

  • Ági szerint:

    A probléma az, hogy az emberek nem tudnak mit kezdeni magukkal a szabadidejükben. Ez a kultúra hiányzik sok emberből. És igen a minőségi emberi kapcsolatok nagyon fontosak…

  • Ica szerint:

    Szeretve és szeretve lenni fontos, de nem mindenáron… mindig konfliktuskerülő voltam, de most a munkahelyemen adódott egy olyan helyzet, amikor kiálltam ugyan magamért, de az erre adott reakció gerinctelensége miatt mélységesen csalódtam, és ennek ellenére, a “béke” kedvéért, és mert muszáj együtt dolgoznunk, kompromisszumot kötöttem, és közben szívem szerint soha többé látni se akarnám ezt az embert… Az szabadidőmben viszont rengeteget olvasok, a heti programomban van Pál Feri atya előadás, és hétvégén egy munkahelyi csapatépítő program, amit viszont utálok, mert “kötelező” és szeretnék egyedül lenni, vagy a családommal, de semmiképpen nem azokkal, akikkel egész héten vagyok…
    Ami azt illeti, az időbeosztást tanulnom kell, úgyhogy amint lesz IDŐM, leírom magamnak a hetemet, és a lehetőségeimet. 🙂
    Várom a folytatást. 🙂 KÖszönöm!

    • tibi szerint:

      Köszönöm, Ica. Igazad van, nem mindenáron kell szeretni és szeretve lenni. Elgondolkodtató, amit írtál. Hogy mekkora értéke lehet egy munkahelynek, és mi az az áldozat, amit az ember még hajlandó bevállalni miatta. Ha tudod kezelni a helyzetet, akkor jó, hiszen a munka fontos. Érdemes megőrizni. De, nem mindenáron.. 🙂

  • Angyal Erika szerint:

    Köszönöm ezt az írást, szerintem nagyon jól megfogalmaztad benne a lényeget, mindenkinek nagyon ajánlom hogy olvassa el! A minőségi időtöltés nagyon fontos, jelentősen javíthat az életminőségen ha valaki ezt megtanulja és alkalmazza a mindennapokban hogy “jelen legyen a pillanatban” és ne csak rutinszerűen, túlélésképp töltse az idejét, ezért én is próbálom minőségileg jól tölteni az időmet ami többnyire sikerül is… Az egyensúly megtalálása nem könnyű a kötelezettségek és a kikapcsolódás között, de muszáj hogy az ember időnként feltöltődjön ami erőt ad neki a további dolgokhoz… Szóval köszönöm ezt a cikkedet, remélem sokaknak hasznos lesz! Én nagyon szeretem olvasni az írásaidat, nagyon tetszik a stílusod, szerintem igazán van érzéked az élvezetes-szórakoztató-elgondolkodtató íráshoz! 😀 További jó munkát és minőségi időtöltést kívánok!

    • tibi szerint:

      Szia Erika! Nekem is gondjaim vannak az egyensúllyal, nyárom a gyerekek felé billen a mérleg, ősszel a munka felé, nálam ez olyan, mint a hullámvasút ::
      Köszönöm a figyelmed! 🙂

  • Pályi Gabriella szerint:

    Szia!

    Erősen gondolatébresztő volt a legutóbbi írásod. Ami ma előbújt ennek hatására, hogy mostanában hiányoltam az életünkben a kirándulást, természetjárást, amit egyébként imádunk a családomban mindhárman. Erre kellene most intenzívebben ráhajtani. Máskülönben a hasznos időtöltés számomra egészen gyermekkoromtól ösztönösen fontos, szabadidőmben már akkor is vagy írtam, agyagoztam, rajzoltam. Ma is a egyfajta kreatív önkifejezés a legfontosabb, ha úgy tetszik nekem ez jelenti a maradéktalan boldogságot-talán szerencsés vagyok- mindenesetre jó, hogy ez így van. Viszont nem hagyhatom ki, hogy ennek is megvan azért a maga árnyoldala, amiért nem lehet felhőtlen a kikapcsolódás az alkotás folyamatában. Erről majd talán később valamit. Lehet, hogy van ötleted, hogyan lehet ezt kikerülni.

    Kicsit hosszúra nyújtottam, és még mindig lenne mit bőven elmondani. Köszönöm, hogy olvasol!
    üdvözlet, Szép napot!

    • tibi szerint:

      Kedves Gabriella, nem baj, ha hosszúra nyújtod 🙂
      Szerencsés vagy, vagy inkább ügyes, mert az alkotó tevékenység igencsak hasznos, s ha már gyerekkorod óta csinálod, akkor neked ez a véredben van.

      Szívesen ötletelek, hogyan kerülhető el az árnyoldal, ha elmondod, mire gondolsz.

  • >