Mire jók a mindennapok? Három dolog, amit nem érdemes kihagyni az idődből.

A Mindennapi NLP hétindító cikke most teljesen mindennapi lesz. Ne aggódj, nem lesz minden nap hétindító, de jelen írás témája pont az lesz, hogy mi a haszna minden napnak.

Hétfő van, de erre magadtól is rájöttél szerintem, bár velem már előfordult, hogy csak azt hittem, hogy hétfő, de kiderült hogy szombat, és ez akkor nagyon jó érzés volt.

Az idő folyása már annyira természetes, hogy nem is foglalkozunk vele. Mint ahogyan azzal sem, hogy hogyan is kell járni, ehelyett csak tesszük egyik lábunkat a másik elé, és közben haladunk. Vagy egy kicsit másképpen tesszük a lábainkat, és akkor szaladunk.

A mindennapok ugyanilyen természetes módon követik egymást, mindig ugyanúgy. Hétfő után úgyis jön a kedd, akármilyen piros betűs ünnepek is állnak a küszöbön, akárhogyan is vonnak egybe napokat, a kedd az kedd, a péntek meg péntek.

Van ugye, az NLP, ami egyrészt egy hatalmas receptgyűjtemény, mert tele van mindenféle gyakorlattal, másrészt viszont megtanít nekünk bizonyos dolgokat, új nézőpontokat. Az egyik ilyen nézőpont szerint ösztönösen jók vagyunk sokmindenben, és ebbe nem is kell feltétlenül belepiszkálni, inkább csak lemodellezni. Nem kell okoskodni, hogy mitől lesz valaki jó helyesíró például, elegendő csupán megkérdezni az illetőt, hogy mégis, hogyan csinálja. És akkor majd jól megmondja nekünk a magáét. Vagy nem, de akkor meg megkérdezünk valaki mást.

Amikor azonban megkérdezzük a nagyon jó helyesírót, hogy hogyan csinálja, nem a mufurcot, hanem azt, aki hajlandó segíteni, akkor elgondolkozik, és rögtön rájön, hogy fogalma sincs arról, hogyan csinálja. Mert ez jellemző, hogy sok olyan dolgot, amit nagyon jól csinálunk, nem is igazán tudjuk, hogyan tesszük. Ösztönösen, tudattalan szinten cselekszünk. De ha valakinek megpróbáljuk elmagyarázni a dolgot, akkor elkezdjük ezt a tudattalan mintát a felszínre hozni. És akkor a nagyon jó helyesíró azt mondja magában: "Tényleg, hogyan is csinálom?" Arra gondol, hogy ha például le kellene írnia egy bonyolult szót (ilyen nem jut az eszébe, hiszen jó helyesíró, ezért előszed egy szót, amit sokan rosszul írnak, például, hogy "muszáj"), és aztán jobbra és fölfelé néz, és lelki szemei előtt megjelenik a szó (nyomtatott vagy írott betűvel, fehér háttéren fekete színnel, vagy másképpen), és látja, hogy "muszáj", és aztán átviszi a tekintetét a másik oldalra, tehát balra, és nagyjából ugyanabban a magasságban (fent) észreveszi ugyanazt a szót (muszáj), és ez a fajta megegyezés jó érzéseket kelt benne, valahol a testében, talán annak a középvonalában, hiszen a két kép valamiféle egyensúlyban volt egymással. Ha azonban jobbra azt képzeli el, hogy "muszály", akkor egyből összevonja a lelki szemöldökét, mert már előre sejti, hogy a bal oldalon nem ezt fogja találni. És ez nem kelt benne jó érzéseket. Sőt. Egy jó helyesírónak a "muszály" az már egyenesen fály. Jaj.

És ha ezt az egészet egy nagyon jó helyesíró elmagyarázza valaki másnak, akkor azzal ő is tanul, mert rájön, hogyan is csinálja valójában, és ettől még jobb heyesíró lesz.

Jellemző módon nem erről akartam neked írni, hanem arról, hogy az időben ugyanilyen tudattalan szinten létezünk, és érdemes volna elgondolkodnod neked is egy kicsit, hogy mit teszel tulajdonképpen. Ha ezt csinálod, akkor valószínűleg észreveszed majd, hogy mit volna hasznos megváltoztatnod.

Adok neked három tippet, vagyis három olyan dolgot, amit semmiképp sem volna jó kihagynod az idődből.

Ez nagyon kevés, mert harminchármat is adhatnék, de ne essünk át a ló túloldalára. Ez a három épp elég erre a hétre.

1. Tanulj a múltból!

A múlt életed gigantikus méretű adatbázisa, a legnagyobb és legrészletesebb blogbejegyzésed, mindenre kiterjedő hatalmas archívumod. Ezer meg ezer dologra jó, még akkor is, ha sokan szinte semmire nem használjuk. Mert nem mindenki néz szívesen hátra, sokan szeretnék minél hamarabb elfeledni a megtörtént eseményeket, szívesebben néznek előre. A múlt nem kérdezi meg, szükségünk van-e rá, ő csak egyszerűen van, és kész.

Nem megyek bele most én sem, milyen lehetőségeket rejt magában, hogyan tudsz ezekhez hozzáférni, vagy miképpen tudod átrajzolni a múltbeli élményeidet, mert van egy sokkal fontosabb, végletesen egyszerű dolog, amelyet, annak ellenére, hogy tökéletesen megváltoztatja az életünket, sokan nem tesznek. Nem tanulnak a múltból.

Ez tehát az első dolog, amit mindenképpen tegyél meg az időddel:
Tanulj a múltból.
Tanulj a hibákból és a sikerekből.

A hibákban az a legrosszabb, ha újra elköveted őket.
Az üres években, ha továbbéled őket.
A fájó sebekben, ha újra meg újra feltéped őket, ahelyett, hogy hagynád azokat begyógyulni.

A sikerekben a legjobb, ha újra megcsinálod.
A boldogságban, ha meg tudod őrizni.
Az örömteli percekben, ha felismered, értékeled őket, hogy aztán újra meg újra átélhesd.

Mit tanulsz a múltból?
Ha valóban tanulsz belőle, akkor valamit másképpen kell csinálnod.
Tudod, hogy mikor érdemes változtatnod?
Most.

2. Légy jelen a jelenben!

Mindegy, hogy miről beszélsz, múltról vagy jövőről, mert az egyik elmúlt már, a másik majd csak lesz - akár volt, akár lesz, akkor is csak jelen volt, és jelen lesz.

A jelen pillanat, vagyis a MOST életed irányítópultja, ahonnan tallózhatod a múlt archívumát, és ahonnan kormányozhatod a jövőt - és nagyon nem mindegy, hogy merre tartasz.

A jelennél nincs, és nem is lesz fontosabb soha, hiszen ez az, ami mindig történik.
Épp ezért, a legfontosabb dolog, amit sajnos oly sokan nem tesznek meg az életükben, hogy legyenek jelen a jelenben.

Légy jelen a jelenben!
Mit jelent ez?
Csupán azt, hogy éld meg a pillanatot. Legyen elég figyelmed, hogy észrevedd, mi történik veled, benned és körülötted.

Ez az a pillanat, amikor el kell engedned a múltat. A múlt hibája a jelenben, ha nem tudsz kijönni belőle. Ha van egy emlék a fejedben, amely örökös rabságban tart. Ha valaki megbántott, vagy egy szerencsétlen esemény áldozata lettél, vagy ami a legrosszabb, ha te magad követtél el egy végzetesnek tűnő hibát, és ez egész életeden kísér, és kísért téged, akkor sajnos a múltban élsz. Nincs esélyed élni az életed, mert leragadtál. Lépj tovább.

De lehet az egy szép emlék is, amelybe beleragadnak emberek. De jó is volt, milyen szép volt, amikor... És biztosan az volt. Ez nem baj, csak közben figyelj arra, mi történik most, mert így teremthetsz újabb nagyszerű pillanatokat, amelyek nem a múltból táplálkoznak.

A másik hiba az örök álmodozóké. Ezek az emberek elképzelik, milyen csodás lehetne az életük, ha nem ilyen volna, mint amilyen most. Bárcsak volna egy nagyszerű társam! Milyen jó lenne, ha színésznek mentem volna! Ó, ha gazdag volnék, mennyi mindent megtehetnék. És álmodoznak, és fantáziálnak, és ez kitölti az életüket.

A jelen egyik legnagyobb ellensége a képernyők világa. A fiatalokat a játékok szippantják be, a felnőtteket a közösségi oldalak. Ha naponta több órát bújod a megosztásokat, a vicces videókat, a mások életéből kiollózott pillanatokat, s néha a dühödt anyázásokat, ha évek óta nevelgeted a virtuális tehénkédet az elektronikus farmodon, vedd észre, hogy ez nem a te életed. Van neked saját tehened. Ha meg nincs, még lehet.

A legnagyobb dolog, amit adhatsz valakinek, az a figyelmed.
Ha a nappaliban ülve mindenki a telefonját simogatja... Szomorú.

Hozd ezt a gondolatot a felszínre, és figyelj oda magadra, hogyan használd fel a pillanatot, amely megadatott.

3. Tervezd meg a jövőt!

A jövő az a csodás panoráma, amelyet csak akkor láthatsz meg, ha óvatosan elhúzod a függönyt a mindennapokon, és kikukucskálsz.

A jövődben teljesedhet ki mindaz, amit a múltból tanultál, és amit a jelenben teszel. Ha ezt a kettőt képes vagy összehangolni, akkor érezheted igazán, ahogy kormánykerék a kezed alá simul.

Az, hogy az életed te irányítod, már eléggé elcsépelt dolog. Aki ezt nem képes felfogni, az nem is akarja megérteni, mert jobb neki az ellenkezőjét gondolni, valami olyasmit, hogy a dolgok ok nélkül történnek, és nincs beleszólásunk az életükbe. És sajnos bizonyos szinten igazuk is van. A dolgok mindig okkal történnek, de nem mindig érthetjük meg ezeket az okokat. Az is lehet, hogy egy olyan veszteség ér bennünket, amely pótolhatatlan számunkra. Ezek ellen nem érdemes hadakozni - jobb, ha elfogadjuk.

Ugyanakkor és mindezek ellenére igenis van jövőnk, és a legjobb, legegyszerűbb dolog, amit megtehetünk ezzel a jövővel, hogy megtervezzük.

Tervezd meg a jövődet!
A jövő tervezése annyit tesz, hogy átgondoljuk, milyen irányba szeretnénk óvatosan terelni az életünket, és ennek megfelelően viselkedünk. Talán erős volna úgy fogalmazni, hogy célokat tűzünk ki, mert ez nem feltétlenül célkitűzés, legalábbis nem az a fajtája, amikor nagyon alaposan átgondolunk mindent, részletes terveket készítünk, és folyamatosan figyeljük a haladásunkat. Ezért inkább azt mondom, elegendő, ha célokat jelölünk ki az életünkben.

És aztán persze tenni is kell érte. Mert akárhogyan is nézzük, a múlt tapasztalatai és a jövő tervei is a jelenben fognak lecsapódni.

Nálad csapódnak már?
Mert ha nem, akkor íme a feladat számodra erre a hétre.

1. Tanulj a múlt hibáiból!
Koncentrálj azokra a hibákra, amelyek ma is elkövetsz.

2. Légy jelen a mindennapokban.
Hagyj fel az időt rabló, értéktelen dolgokkal, és add meg a figyelmet annak, ami fontos.

3. Tervezd meg a jövőt!
Jelölj ki célokat, és tegyél értük.

Csodás napokat az új tavaszra!