A webinárium után a következő visszajelzéseket kaptuk (köszönjük!):

Nagyon izgalmas, elgondolkoztató volt a műhely.

Az Életfonalam:

Selyemszalagra hasonlít, a tartása rugalmas,tekeredő kacskaringós. Nem sikerült következtetni semmire. Biztos vagyok ,hogy később sikerül értelmeznem.

Érdekes volt, sajnos nem tudtam teljesen figyelni, de a felvétel jól jön, köszönöm 🙂 Coach tanfolyamon is használtunk néhány NLP technikát, nagyon kedvelem őket, munkám során szívesen használom. Köszönöm a lehetőséget! Ildikó

Nagyon hasznos volt a mai alkalom is. Jó ötleteket kaptam, olyan módszert, ami egyszerű és könnyen elvégezhető, ugyanakkor tanulságos is. Az önismeret fejlesztésére hasznos. Megdöbbentő volt ráébredni egy-egy dologra az életemből, segített szavakba önteni azt, amiről eddig nem gondolkodtam el tudatosan. Lehet belőle látni, min érdemes változtatni. Köszönöm a lehetőséget.

Az Életfonalam:

Bal kezemben a múlt, jobban a jövő - mint egy tenyérnyi fémgolyó, rajtuk fekete felirattal. Ami összekötötte őket, egy szívószálszerű vékony, műanyag, narancssárga színű vonal, ami mindkét irányban egyenesen a távolba vész. Én mint egy "egyensúlyozó a vékony kötélen" álltam, kezemben a két gömbbel, amiket nem tudtam lerakni. A jelent középen a két kezem közötti távolság jelentette, de nem benne voltam, hanem felülről néztem. Fura volt észrevenni, hogy egyenes a múlt és a jövő is, és semmi különbség nincs közöttük, aminek nem annyira örültem. Az életfonalam viszonylag rugalmas, hajlítható, bővíthető, de nem túl biztonságos a vékonysága miatt. Idegennek éreztem kicsit, mert sem a fémes, sem a műanyag dolgokat nem szeretem, nem tartom természetesnek.

Érdekes élmény volt, a "végeredmény" miatt pedig kicsit megnyugtató is: még nem próbáltam így látni magam előtt a múltat és a jövőt, és a jövőm nagyon tetszett 🙂

Az Életfonalam:

Sokféle lett az életfonalam: a bal kezembe zuhant múlt először sötét volt és súlyos, (mint baljós fekete meteorkő), míg a jobb kezemben tartott jövőm finom, világos, pihekönnyű és lényegében kellemes - olyan gondtalan. Ahogy átalakult vonallá, balra egy kisebb gordiuszi csomóm lett drótkötélszerű, makacs anyagból, de már a jelen és a jövő is egyenes, finom tapintású, erős, selyemszerű világos anyag volt, ami a jobb kezemtől távolodva kissé emelkedni és enyhén szélesedni kezdett - mondjuk túl messze nem láttam. Az egyértelmű volt, hogy a gordiuszi csomóm valahol balra egy kicsit mellettem és lent kanyargott, a jobb kezemen túl viszont felfelé, de tőlem távolodva haladt a jövő szakasza. A jelennel akadt egy kis gondom: nemcsak tegnap, de még az "egy hónappal ezelőtt" is belelóg, kicsit keresnem kellett mire leesett, hogy én vagyok a jelen... vagy legalábbis az orrom előtt van. A drótkötél alakíthatatlan anyagától eltekintve, a jelen és jövő fonala aránylag rezgethető (vagy pengethető) volt: mint mondjuk egy húr valamilyen hangszeren, de stabil és erős. Nem tűnt szakíthatónak. Amire következtettem: a múlt sötét magja leginkább a gyermekkorom, fiatalkorom - főleg kb. 25-30 éves koromig, (az utóbbi 10-15 év már inkább csak gordiuszi stílusú volt és nem annyira sötét vagy nyomasztó). A legutóbbi egy-két évben pedig voltak már igazán érezhető pozitív hatásaik döntéseimnek, így a jelent és a jövőt már lényegesen nyugodtabb helynek látom: van még rajta mit dolgozni, (lassan emelkedik és szélesedik a finom fényes sáv), de csak jobb lesz.

Nagyon igényes, jól felépített előadás volt. Köszönöm. Különleges élmény látni és megtapasztalni , milyen is az életfonalam 🙂

Az Életfonalam:

"Nagyon szép "fénycső", múltból a jelenbe és innen a jövőbe enyhén felfelé emelkedő, néhol előre -hátra hullámos;folyamatos, könnyed, de mégis stabil; közeli jövőben láttam egy nagyobb szögű kitérőt,tőlem előre felé, majd vissza , arra rá fogok nézni! Nagyon stabilan éreztem a jelenem. Azt éreztem, a múltam energiái, tapasztalásai táplálják a jelenem és a jövőmet, folyamatosan áramolva ebben a fénycsőben.

Érdekes volt meglátni az életvonalam. Nagyon izgalmas és kreatív. Tetszik, hogy változtatható, alakítható is. Tetszik, hogy magyarázatot ad és ötletekkel szolgál. Azt érzem, felszabadított hogy látom és játszhatok vele, alakíthatom. Megérte részt venni és sok ilyen gyakorlatnak lennék szívesen a részese. Az online NLP tanfolyamra is jelentkeznék! Köszönöm és örülök, hogy a program részese lehettem! Csak így tovább!

Az Életfonalam:

Az életvonalam finom tapintású, selymes papírból van, ami erős, de rugalmas, elfordítható és olyan amire ráállhatok és egyensúlyozva haladhatok, táncolhatok, akár meg is perdülhetek rajta. A múltam egy sűrű zöld erdő balról jobbra, hátulról előre halad acélból van és vékony és mellettem halad el, a jövőm egy hajókötés vastagabb mint a múltam, a két lábam között jön előre és tart előre felfelé és hajlik előre jobbra, napsütötte toszkán táj hegyekkel, dombokkal, jegenyefákkal zöld és sárga és színes és messzire visz mintha egy piros sportautóval autóznék rajta nyitott tetővel amiben lobog a hajam és a kendőm. Egyébként a múltam túl sötétnek találtam és aggattam jópár lámpást az erdőbeli ágakra amivel hívogató barátságos biztonságos meghitt és nyomonkövethető lett, a jövőmnél pedig egy kisebb leszállóívet érzékeltem olyan két év távlatában (az jutott eszembe hogy esetleg egy gyermekszülés miatt kiesek a ritmusból) amit úgy javítottam hogy egy hidat képeztem a "völgyön" és átültem egy vonatra és egy bujább meseszép svájci tájon haladtam tovább - olyan a megfejtésem, mintha a kétszemélyes sportkocsis száguldó életet lecsendesíteném egy kényelmesebb tágasabb de lassabb folyásúra, ami ugyanolyan vagy még gazdagabb vidéken vezet és többen elférnek benne hiszen a vonaton temérdek ember utazhat velem.

Nekem ez volt életem első élő webinariuma. Nagyon tetszett: érthető volt, jól felépitett es jó volt, hogy lehetett kérdéseket feltenni. Az életfonal -gyakorlat és annak elemzése pedig hasznos, izgalmas ugyanakkor elgondolkodtató, és segitseg az önismeretben. Az életfonal-változtatást ki fogom próbálni, kíváncsi vagyok, hoz-e majd valami változást a magamban és az életemben.

Az Életfonalam:

Furcsa lesz, amit irok. Úgy nézett ki, mint egy kábelcsatorna, könnyü fehér műanyag, U alaku keresztmetszetű, sima felszínű. Rugalmas, hajlekony de törékeny is ez az anyag. A bal kezemben volt a mult, a jobb kezemben a jövő. A két kezem közti szakasz volt a jelen, ehhez nem értem hozzá. Nem volt túl stabil, engem nem tartott meg, nem bírna el, én tartottam a kezemben a teljes súlyát. A 2 vége egyenesen - nagyon piciket lefele irányulva- a végtelenbe tartott jó messze. A múltba messze elláttam, a messzi múlt ködbe veszett; a jövőt max.1 évre láttam talán előre, a többi része ködbe veszett. A múltban láttam egy szakaszon némi fényt, a jövőben nem. Nincsenek túl határozott céljaim a jövőt illetően, és nem vagyok optimista sem e téren- a ködösséget és a fény hiányát igy értelmeztem. Illetve úgy, hogy az a köd bármit rejthet, bármi megtörténhet, és nem tudom a dolgokat jóelőre meglátni. A jelenben nem vagyok benne- legtöbbször a múlton vagy a jövőn agyalok. Törékeny és nem stabil az anyag- ahogy az életet is annak érzem - pl. bárki letörheti az életfonal végét.

Most voltam először, érdekes volt. Szeretem, ha van egy előadásban valamiféle játék vagy gyakorlat, sokkal érthetőbb, megfoghatóbb számomra olyankor az előadás tartalma, témája.

Az Életfonalam:

Nem volt teljesen világos, hogy mit és hogyan képzeljek el, kicsit követtem az "utasításaidat" hozzá 🙂 azaz menet közben kicsit változott a kép. Ahogy mondtad is, jellemzően a jobb kezesekre, nekem is a bal kezemben volt a múlt, mégpedig egy könnyebb tömör golyóként, a jobban meg egy nagy, de emellett széles, könnyű felhőként a jövő. A nagysága folytán azért annyival nehezebb volt, mint a múlt, hogy a kezem lejjebb volt vele tele, mint a múlttal, azaz számomra ez azt jelentette, hogy több van benne, sok jó lehetőség, nehezebb fajsúlyú dolgok, mint a múltban. A vonal a múltnál a messzebb távolban lefelé hajlott, a messzebb jövőnél meg eléggé felfelé ívelt, de számomra ez nem a megvalósíthatatlan, túlzott "álmokat" jelentette, hanem inkább azt, hogy a határ a csillagos ég. Anyagának egy arany színű, sodrott , viszonylag vékony, de nagyon erős finom tapintású selyemzsinórnak láttam, elég, azaz a szükséges rugalmassággal, hajlékonysággal, de nem hatalmas kilengéssel, ami azt jelenti nekem, hogy nincsenek betonba ágyazott dolgok, rugalmasan élhetek a lehetőségekkel, de azért vannak keretek, hogy ne lengjek csak úgy a világban, hogy majd csak lesz valahogy. Később amikor mondtad, hogy mit látunk még, azt láttam, hogy a zsinórom fasor mellett halad, rajta túl széles mező, virágokkal, őzikékkel, kis patakkal, madarak repkednek stb. Szóval olyan mesebeli idillikus tájon haladt tova 🙂 és megjelentek emberek sziluettjei is a zsinór mellett.. A múlt golyójával kapcsolatban azt érzem, hogy direkt zártam be az emlékeket egy tömör, vastag gömbbe, mert vannak fájóak, és noha nem akarom, hogy béklyóba kössenek, valahol mégis oda vannak láncolva hozzám. A jelenben meg pont a kettő kezem között álltam, szóval szerintem pont ott vagyok, ahol vagyok 🙂 Ennyi így hirtelen 🙂

Nagyon jól éreztem magam a műhely során, nagyon sok mindent kaptam a műhelytől, ezért nagyon megérte részt vennem.

Már az előző webináriumon is ott voltam és pont ezért gondolkodás nélkül regisztráltam ismét. Annak ellenére, hogy több önismereti képzésen, előadáson is részt vettem, úgy éreztem mindkét esetben volt egy-egy olyan pont, ami új felismeréshez vezetett. Konkrétan a célkitűzéssel kapcsolatosan és a jövőhöz kapcsolódó metaforikus kép. Ma a barátnőm is jelen volt a webináriumon és ennek örültem.

Az Életfonalam:

A múlt bal kéz, a jövő jobb kéz, kissé felfelé ívelő. Anyaga ránézésre olyan, mint egy átlátszó, de törhetetlen anyag, belül üreges,mint egy szívószál(szívás?:-)) de vmi futurisztikus anyag ugrott be először, olyan, mint amit az űrkutatásoknál is használnak. De nem túl vastag. A múlt inkább sötét színekből áll, kavargós, olyan, mint egy absztrakt festmény és inkább nem akartam a részleteit látni most, de az eleje a mosolygós gyerek. A jövő világos,fényes, de elég homályos is nem igazán látom a végét.

Megismertem az Életfonalat 🙂 El nem tudtam képzelni, mi lehet, nagyon kíváncsi voltam már. Most újabb módon tudok elgondolkodni az életemről. Kaptam ismét megoldanivalót és remélem kulcsot is hozzá 🙂 Nagyon érdekes volt. Nem gondoltam volna. Köszönöm 🙂

Az Életfonalam:

A múltam a bal, a jövőm a jobb kezemben tartottam magam előtt. Balról jobbra haladó, egyenes, szinte sík életfonal volt. A bal kezem kicsit lejjebb volt, mint a jobb. Nehezebb volt. Mintha mérlegen tartottam volna őket. Aztán a feladat vége felé el tudtam engedni, akkor ott lebegett már előttem a fonal. A múltam egy sötét gombolyagszerűség volt, nem folytak benne a hónapok visszafelé. A jövőm egy világos csomag volt és mintha legódarabkákból állt volna. Ahogyan haladtam előre, lehetett kivenni belőle semmit, csak egyre kisebb legókból állt. Fehér színűekből. Jó hosszú volt. Nagyon érdekes érzés volt. Nem tudtam távolra menni a múltban, összefolyt minden, de a jövőm teljesen más volt. Szilárd, de alakítható legósínnek láttam, amiben minden összekapcsolódik és meghatározott úton halad előre, lépésről lépésre. Nyugalommal töltött el, sőt, mosolyogtam is magamban, ahogy láttam. Arra gondoltam, ha valami nem jó irányba megy, akkor egyszerűen talán kicserélek egy legót és minden oké lesz. A múltamról meg az volt az érzésem, hogy nagyon nyomaszt és mivel nem tudom kibogozni, megfejteni, ezért ott nyomul még ma is és befolyásol tudattalanul. A jelenem, őszintén, eszembe se jutott. Amikor említetted, akkor kerestem meg, ott volt a múlt és a jövő csomagja között, előttem, de a múlt és a jövő olyan közel voltak egymáshoz, hogy csak egy pillanat volt köztük. Most belegondolva, mintha a múlt és a jövő egyszerre alkotta volna a jelenemet, ez az egyensúlyozás, kézben tartás lett volna a jelenem. Szívesen meghallgatnám a Te véleményedet is az Életfonalamról. Azt hiszem, az egyik átalakítás mindenképpen az lesz, hogy kisilabizálom a múltat és könnyebbé, világosabbá teszem.

Tettszett! Nagyon sok új dolgot tanultam amiről még igazán eddig nem is hallottam!

Az Életfonalam:

Nem tudom le írni! Jó érzés de hogy milyen nem tudom megfogalmazni!

életfonalam még nem hívtam elő, ez nagyon érdekes volt

Az Életfonalam:

egyenes, nem kanyarodik, nem lejt, nincsenek szögei, olyan, mint egy nyíl, van is nyílhegye a jövőben, balról jobbra tart, a múlt sötétebb, nehezebb, szögletes, téglára hasonlít, a jövő kerek, gömb, fényes, könnyebb, a fonal anyaga stabil, erős, fém, mozdítható, de alig, és visszaáll az egyenes, eredeti formájába

Remekül éreztem magam! Érdekes, elgondolkodtató volt számomra. Azért érte meg részt venni, mert sikerült jobban tisztában lennem a múltam, jelenem és a jövőm állapotával.

Az Életfonalam:

Szürke, hideg, vastag acélsodrony-szerű. Bal kezemben a múlt, jobb kezemben a jövő. Máshol nem ér hozzám sőt, a jelen elég távol van és nagyon gubancos. A múlt kibogozott egyenetlen , amiből arra következtetek, hogy sokmindenen mentem keresztül. A jelenem szerintem azért van távol, mert sok negatív dolog ér ebben az időszakban (felmondtak...), amiből szeretnék kimaradni. A jövőmet nem látom. Nyilván a jelenem miatt.

Élvezet hallgatni, ahogy szinte megelevenednek a szavak a példáid során, nagyon inspiráló alkalom volt számomra, köszönöm!

Jó volt átismételni amit az életfonalról tudtam. Már jó régen nem csináltam.

Az Életfonalam:

Az én életfonalam balról jobbra haladt, enyhén emelkedett a jövőben és süllyedt a múltban, nem kanyargott semerre. Mindkettő egy kicsit sötét volt, de a jövő nagyon energikus piros-sárga, a múlt sötétkék és fekete volt. Maga az életfonal egy fatörzs vastagságú rugalmas bársony kábel volt ami képes elvékonyodni de nem szakad el. Arra következtetek belőle, hogy a magamba fektetett energia a jövőben meg fog térülni. Máris kivilágítottam a jövő részt egy kicsit, és adtam hozzá egy kis zöldet is a színekhez.

Kedves Tibi! Másodszor volt szerencsém ilyen online webináriumodhoz. 🙂 Engem lenyűgöz a személyiséged a levelekben is, de így még jobban megragad a közvetlen stílusod, mellyel számomra érdekes és fontos gondolatokat osztasz meg velünk. Ezt nagyon köszönöm! A webináriumon nagyon fontosnak érzem a közösség élményt is, hogy több mint kétszázan ugyanazzal foglalkozunk bárhol, ahol vagyunk és Téged hallgatunk. Ez az élmény intenzívebbé teszi és ezáltal véleményem szerint tartósabbá és hatásosabbá a gyakorlatot, amit megismertettél velünk. Ebből pedig feltételezem, hogy az életünkre ez a webinárium sokkal nagyobb hatással lehet. Abszolút örömmel és elégedetten gondolok vissza a ma estére! Hálásan köszönöm! 🙂

Az Életfonalam:

Az életfonalam balról jobbra tartott. Nagyjából egyformának láttam mindkét irányba, a végei homályba vesztek. Az életfonal egyenes volt, vízszintes és nem láttam rajta semmilyen kiugró vagy kilengő részletet. Az anyaga egy 5-7 cm vastag gumikötél, mely puha, rugalmas. Az életfonal a kezemben magam előtt, kb. 30 cm-re volt. Szerencsésnek érzem magam, mert a múltamban nem voltak nagy törések, összességében töretlenül haladtam a céljaim felé, az elért eredményeim nem voltak nagyratörő célok megvalósulásai, de mindig az élvonalban tudtam végezni, amit sikerként éltem meg. Nem vágyom most sem többre, csak a szép, kiegyensúlyozott, sikeres életre, ami nem jelent hangos sikereket, de elégedettséggel tölt el. Az életfonal megjelenése számomra azt sugallja, hogy erre jó esélyem van. Az életfonal előttem volt, melyet úgy értelmezek, hogy most - a jelenben - kívülről szemlélem az életem. Ez azért tűnik jó megoldásnak, mert 6 héttel ezelőtt pszichés kimerültség miatt betegállományba kerültem és azóta keresem, hogy milyen módon folytassam az életem. Terveim szerint ez az eddigi munkám folytatásával, de a felgyűlt problémák fokozatos megoldásával végrehajtható a kiegyensúlyozott jövő. Kaptam lehetőséget arra, hogy a jövő héttől feldolgozzam a munkámban a kialakult helyzetet és utána visszatérjek újult erővel az eredeti feladataimhoz. Remélem így lesz! Köszönöm a gyakorlatot! Még igyekszem rajta gondolkodni! 🙂

Természetesen megérte részt vennem a webináriumon, teljesen új szemléletmód.

Az Életfonalam:

A múltam a bal kezembe volt, mint egy alma, sötét volt, a jobba a jövő, fényes alma. Az életfonal előttem ment el, elég puha, sok fonálból állt, rugalmas, kissé túlságosan is. A múltam sok szálból jött elém, kacskaringós volt. A jövő fényes, mint egy hegyvonulat, mintha aranyból volna, de elég meredek volt, több magaslatot is láttam.

Nagyon tetszett az életfonalas webinárium. Már régen néztem rá az életfonalamra, jó volt megint felfrissíteni, és átismételni, hogyan lehet rajta változtatni, ami jobban segíti a jelenlegi dolgaimat. Kimondottan örültem a probléma metaforikus megoldásának, fogom ezt is alkalmazni. Ez új, de nagyon hasznos módszer nekem. 🙂

Az Életfonalam:

Nekem egy vastag sodort kötél jelent meg, olyasmi, mint amilyennel a nagy hajókat kötik ki. Jó nehéz volt, alig fért el a kezemben, olyan vastag volt. Talán a stabilitáson lehetne változtatnom. az tetszett, hogy végül is rugalmasan lehet változtatni, mert ugyan nehéz, de mozgatható. A múlt felé egyre sötétedett a színe, néhol ragacsos fekete lett, mintha szurokszerű anyag vonná be, és ahogy elértem a születésemig, ott viszont fényesen világító volt egy ideig. A jövőm felé a kötél színe arannyá változott és egyre fényesebb lett, a végén csak a fényt láttam.

Jó érzés volt. Szeretem a képekkel való gondolkodást, ami a tudatalattit jeleníti meg. Érdekes volt számomra.

Az Életfonalam:

Nekem az életfonalam egy stabil képet jelenített meg. Nem voltak benne nagy törések. Érdekes, hogy annak ellenére jelenik meg így, hogy a jövőben nagyon bizonytalan vagyok, és nem élem meg jól az életem. Pl. a stabil munkahely felé menés nem igazán megy, hanem csak kicsit sikerül ez irányba tennem. A múltam sötét színű volt, amin nem csodálkozok, hiszen vannak benne olyan részek, amiket szégyenlek, és néha egy bizonyos dologra pánikszerűen gondolok vissza, kb. fél évente egyszer. Az hogy stabil az életfonalam, az nagy reménységel tölt el, hogy annak ellenére így van, hogy most van személyiségzavarom, és valószínűleg régebben is bennem volt ez. De ez reményt ad, hogy tudok gyógyulni.

Izgatottan vártam, mert már hallottam erről a gyakorlatról. Nagyon érdekes volt a számomra, és hasznosak voltak a másoknak adott válaszaid is. Örülnék, ha visszajeleznél, jól értelmeztem-e a dolgot. Azon szeretnék változtatni, amit említettél is, hogy a jelenembe kellene belemenni, vagyis közelebb húzni magamhoz.

Az Életfonalam:

Az enyém balról jobbra tartó, a múlt vége tőlem messzebb kb. 3m-re kékes ködbe vagy felhőbe veszett, mintha egy erős sodrott (hajó)kötél tartotta volna. A középső rész pont előttem 1 m-re, a jelenem rajtam kívül, és semmi jellegzetes. Azt sem tudom, mi kötötte össze a múltat a jelennel . A jövő felém közelítő, kb.fél m-re, narancssárga tüzes, lapos selyemszalag, amely fel-le hullámozva emelkedett egyre magasabbra (és egyre közelebb). Ez a rész rövidebb volt. (49 éves vagyok.) Az egész úgy mozgott, mint valami zászló, amit erős szél fúj. (azt hiszem az a sárkány kép is belejátszott, ami szerepelt a képek közt) Az egész életfonal időbeli terjedelme szimmetrikus volt a jelen pontjához képest középtájon, ha a kisebb időpontokat nézem, egészében a múltbéli rész a közepétől kezdve hosszabb, mint a jövő. A jelen csak egy szürke gombóc volt. Nekem ezek a következtetéseim: Stabil családi háttér a származási családomból, de mintha valamit cipelnem kellene, amiről nem akarok tudomást venni. A közelmúltamban a kellemetlenségeket igyekszem gyorsan elfelejteni, de nem tudok magammal annyit és úgy foglalkozni a jelenemben, mint sztem kellene, az életemet túlságosan is a családom határozza meg. A közeljövőben életem nagy álma valósul meg, végre kertes házba költözünk, idén építkezünk. (Igaz, hogy húsz évre veszünk fel kölcsönt és elég neccesek a költségeink, de mégis a szabadság szelét érzem!)

Szia Tibi 🙂 Szuper volt kicsit ismételni (2010-ben végeztem az NLP Mestert Györgyinél, de nálad kezdtem) azóta kronobiológiát és energetikát tanultam és hipnózist. A hipnózisnak nagyon sok hasonló eleme van az NLP-vel, gondolom ez Ericksonnak is köszönhető. Az NLP egy kincsesbánya, ez a véleményem, és ezért is érte meg részt venni a műhelyen, mert ez ismét megerősödött bennem. 🙂

Az Életfonalam:

Kb 20 cm átmérőjű, arany színű, egyenes. A múlt a hátam mögött, a jövő előttem. A Jelenemben volt egy hatalmas csomó. Értem is, hogy miért... Majd írok levelet is. 🙂 Kérhetek linket, ha ismét meg szeretném hallgatni az előadásodat? Az elejéről lemaradtam. Köszönöm.

Jól éreztem magam, megérte.

A két kezemben volt a múlt és a jövő vége kerek fényes képekben. A fonál egy vékonyabb bőrszíj volt, vízszintes, strapabíró.a jelen pont elöttem volt, ahogy haladtam előre évenként a fonalon egyre sürübben voltak az évek.

Nagyon jó ėrzės volt a részvétel, emelkedett hangulatban voltam. Köszönöm!

Az Életfonalam:

vastag kötėl,kellemes fogású,kissė hullámvasút,de az ėn mozgatásomtól függött,enyhėn emelkedő.

Érdekes volt az életfonalas gyakorlat, nagyon tetszett.

Az Életfonalam:

Fehér kötőfonalat láttam. A fonal puha, kellemes tapintású. Bal kezemben a múlt, jobb kezemben a jövő (jobb kezes vagyok). A fonal bal kezemben lévő része kicsit bolyhos volt és megviselt, a jobb kezemben lévő sokkal jobb állapotban volt. A múltam valóban nem volt könnyű, sok megpróbáltatás ért. A fonal a jobb kezem felé kicsit emelkedett, ez azt mutatta számomra, hogy a karrierem is felfelé fog ívelni.

Köszönöm, nagyon hasznos volt. 🙂

kanyargós , "madzag" nem vastag, de erős, nehezen elszakítható. 🙂 látható a Múlt és a jövő, viszont nem látható a vége. Rugalmas. 🙂 Következtetések: jó úton vagyok, még ha kanyargósan is, de haladok a céljaim felé. Rengeteg erő ( erőforrás, erősség) van Bennem, amit nem ismertem fel ( nem ismerek el) . Kicsit durva az anyag, ( nem lágy , nőies) , "férfias" jelleg erősebb Bennem. Színek hiányoznak, így könnyedebbé, színesebbé kell tenni.. 🙂

Nagyon jól éreztem magam. Igen, adott újat a webinárium.

Az Életfonalam:

Balról jobbra haladt és kicsit felfelé tartott. Előbb egy vékony damilnak képzeltem, aztán inkább hajókötélnek gondoltam, hogy tényleg stabil és biztonságos az életfonalam.

Nagyon jól éreztem magam, köszönöm a lehetőséget. Már az sokat számít nekem, hogy folyamatosan beszélsz, nem keresed a szavakat, jó előadó vagy! Érdekes volt elképzelni az Életfonalamat, úgy érzem, rendszeres látogatója leszek. 🙂 Az időgazdálkodásról csak annyit, hogy visszamondtam a tv előfizetést és kiléptem a Facebookról, mert "durván felzabálják az időmet", így már több időm lesz magamra és a metaforáimra. 🙂

Jól éreztem magam. Nekem kicsivel több idő kellett volna, hogy vizualizálni tudtam volna,illetve a meditációs szintemre jutottam volna. Szerintem, újból el kell végeznem a gyakorlatot, amikor jobban fogom látni.

Nagyon megérte, hogy láthattam az életfonalamat, pláne a tudat, hogy még alakíthatom is, ott ahol csak szeretném a javamra. Kellemes tapasztalat volt.

Remek volt a webinárium. Nagyon jó volt, hogy példákat mondtál. Jó rálátást adott arra, hogy mennyire könnyű változtatni a belső munkával. Különösen tetszett a metaforikus gondolkodás.

Az Életfonalam:

Nekem balra volt a múlt, jobbra a jövő. A múlt sötét volt, és sok hegy szegélyezte, vagy épp akadályként jelent meg az úton. A múlt egy része egy kanyar mögött terült el. A jövő jobbra egyenes volt, és nem volt rajta akadály. Világos volt, és volt az út mellett néhány fa, és növények.

Hasznos volt a webinárium, pedig szkeptikus voltam kicsit. Sok témát felkarolt és eszközt is adtál a problémák kezeléséhez. Köszönöm! 🙂

Az Életfonalam:

balról jobbra tartott, a jövő fokozatosan emelkedett, fényes volt a múlt és a jövő szinte világított, anyaga damil szerű volt erős de nem tud megtartani. A jelenben viszont nem voltam kívül állt távolabb volt az életfonal tőle karnyújtásnyira. A múltban láttam piros kis fénylő kockákat a fonalon, máshol pedig lila és zöld fényeket, fogalmam sincs mit jelentenek. 🙂

Ez a műhely megerősített abban, hogy az életem tudattalan mintái és hiedelmei felülírhatóak, és nem kell ezek áldozatának lennem.

Az Életfonalam:

Nagyon szép és fényes, stabil, körülbelül egy tenyér átmérőnyi, kéken szikrázó ezüstrúd. Bal kezemben a múlt, lefelé tart, kissé homályos, éles kis tüskéket tartalmaz, a vége láthatatlan, de tudom, hogy a földbe ágyazódik. A jövőm felfelé tart, nem túl meredeken, egy kanyar és egy hullámhegyet látok rajta egyelőre, még az idejét is meg tudom mondani, és a legvége a kék égen keresztül ragyogó fehér fénybe lép és feloszlik.

Nagyon szuper a gyakorlat, meg amúgy az NLP is. Engem mondjuk eléggé letaglózott az, amikor elképzeltem a fonalamat, akkor el is veszett a figyelmem és jól esett volna, ha a webinár közben válaszolsz az odavágó kérdésekre. Köszönöm a tippeket a végén.

Az Életfonalam:

A múltam egy átlátszó kemény üveggömb volt a bal kezemben. A belsejében sűrű fekete kavargó füst volt. Meglepődtem, mivel már éveket dolgoztam a gyerekkori traumáimon... A jövőm a jobb kezemben éreztem, nagyon könnyű és szinte láthatatlanul halvány volt, csak fehér fényes füsttel. Ebből arra következtetek, hogy nem bírom a korlátokat, ha célokat tűzök ki, kicsit nyűgnek érzem, hogy saját magamat korlátozom, jó az, ami van a jelenben. A jelen amúgy saját magam voltam, amint tartom a két kezemben a gömböt, nem képként láttam magamat, hanem a saját szememmel néztem a "kezemben levő gömböket".

Jól éreztem magam, nagyon érdekes volt magamban másként nézni

Az Életfonalam:

egyenes balról jobbra ment felfelé ivelt, arany fonal.