6

Bújj ki!

Ez a hétindító most arról fog szólni, hogy mennyire vagy bezárkózva a saját kis világodba, és mennyi lehetőséget adsz magadnak, hogy egy kicsit kibújj onnan; de ez nem feltétlenül a komfortzóna elhagyásáról szól, bár arról is kicsit.

Sokszor azt gondoljuk hogy mindenféle korlátok közé vagyunk zárva, ami nagyjából igaz is, mert nem lehet ám csak úgy akárhová menni és bármit csinálni, mert a szabály az szabály, kérem szépen. A ajtókat zárva tartják, az utcákhoz behajtási engedély kell, a titkok lakat alatt szunnyadnak kockás takarók alatt.

Pedig milyen jó lenne, ha az ajtók megnyílnának előttük, bármerre járunk, és mindenhez hozzáférhetnénk, ami jó nekünk, és egy csomó lehetőségünk volna.

Nos, korlátok és korlátok között van különbség. Eleve korlátok közé születtünk, sőt korlátok között voltunk már előtte is, jól be voltunk zárva az anyukánkba, de amikor kibújtunk, akkor jött az inkubátor (ikreknek meg az inkubátrak), a rácsos ágy, később az óvoda, ahonnan nem lehetett csak úgy kisétálni, bár, egyeseknek sikerült.

Aztán jöttek az újabb korlátok, amelyeket mind el kellett fogadnunk, legalábbis az volt a legegyszerűbb megoldás, ha nem is a legjobb. Szóval mindenféle külső korlátok szorításában élünk, és nagyon sokhoz semmi közünk, nem mi alakítottuk ki azokat, mi csupán belecsöppentünk. Az egyik nap még vígan fütyörésztünk, aztán csipp-csepp, már benne is voltunk valami újban, ami eddig nem volt, de aztán lett, és korlátozott.
Bizonyos szempontból korlátoz bennünket a gyerekünk, az otthonunk, a munkahelyünk, a párunk, a szomszédunk. És persze a kétéves hűségnyilatkozatunk, meg a bankhitelünk, és a szerződéseink. A pocakunk, az allergiánk és a depressziónk.

Nos, taglalhatnánk a kismillió külső korlátot, azonban ideje szembe nézni a ténnyel, hogy a külső korlátok belülről táplálkoznak, és tulajdonképpen belülről át lehet lépni mindezeken a külső akadályokon.

Ha például a munkahelyed korlátoz, mert megszabja az idődet, a lehetőségeidet, hogy mit tehetsz, és mikor mehetsz, és mennyi a fizud - akkor ez egy külső korlát? Nem hinném. Ugyanis vannak emberek, akkor egyik munkahelyről a másikra röppenek, mint a méhecske a réten, és addig vándorolnak, ameddig megtalálják az igazit. Eközben mások évtizedekig szenvednek ugyanott.

A belső börtön

Akármennyire is azt gondoljuk, a világ korlátai határolják be az életünk, valójában a saját magunk által felállított hiedelemrendszerünk börtönében élünk. Nagyon kevés olyan dolog van, amely ellen nem tehetünk semmit - és nagyon sok, amelyről ezt gondoljuk. A változás végül is az ajtónkban áll, de már legalább ötször csengetett, s te a füled botját sem mozdítottad. Ennek az egyik oka vélhetően az, hogy nincs is botja a fülednek, és ha volna is, nem tudnád olyan könnyen mozgatni, mert a füled nem egy mozgékony szerv. A másik oka pedig a lustaság, és a gyávaság. Ne vedd e lelkedre, kérlek, nem úgy gondoltam, hogy lusta és gyáva vagy, inkább azt mondanám, a legtöbb ember nem szívesen vállalja az áldozatot, amit a változásért meg kell hoznia, és tele van félelemmel, amely szerint a változás mindenféle veszélyeket rejt magában.

Ebben igazuk is van. Minden változás áldozattal jár. De, ha jobban belegondolsz, az állandóság is áldozattal jár.

Az életedben átélt élmények, és mindaz, amit másoktól hallottál, kialakította a saját világképed. Ennek van némi köze a valósághoz persze, de csak némi. Hogy mi a pontos valóság, azt egyrészt nem tudhatod, másrészt nem is olyan lényeges. Ahhoz ugyanis, hogy kilépj végre a korlátaid közül, csupán a lábadat kell megemelned. És egy picit a fenekedet.

Gondolj csak azokra dolgokra, amelyet nem tehetsz meg.

Fogalmam sincs, hogy te miket nem tudsz megtenni csak a példa kedvéért, van, aki azt gondolja, hogy...

  • nem szabadulhat meg egy betegségtől
  • nem tanulhat meg egy nyelvet
  • nem törődhet az egészségével
  • nem találhat magának egy szerető társat
  • nem költözhet vidékre
  • nem költözhet a városba
  • nem tud emberekkel beszélgetni

Mindezek alapvetően a saját hiedelemrendszerünkre épülő feltételezések. Ha túl akarsz ezeken lépni, akkor megtehetsz ezer meg egy dolgot, de előbb-utóbb úgyis oda fogsz kilyukadni, hogy a legjobb, ha kidugod a fejed a saját kis világodból, bátran és kíváncsian, és azt mondod, talán eddig nem voltál szerencsés, talán eddig féltél, talán eddig meg sem próbáltad, de most igenis megpróbálod.

Most jöhet a "ne próbáld, hanem csináld" c. feddő tanács, amely természetesen helyes megközelítés, de ne legyük olyan szigorúak önmagunkhoz. Én először csak próbálni szoktam a dolgokat. A próbálásban az a jó, hogyha elrontom, akkor nem baj, ha pedig sikerül, akkor az plusz öröm. A szabóhoz sem azért megyünk, hogy felvegyük az új ruhát, hanem azért, hogy felpróbáljuk. És ha nem jó, akkor majd alakít rajta az a kedves  szabó.
Most nem a szabó, hanem te alakíthatsz a viselkedéseden, ha nem pont azt kaptad, amit szeretnél. (Ha téged Szabónak hívnak, akkor más a helyzet.)

Tegyél egy próbát, és beszélgess el egy emberrel. Próbáld csak ki, milyen az, amikor veszel magadnak egy új ruhát, elkezdesz egészségesen étkezni vagy beiratkozol egy tanfolyamra, amelyre már régóta vágysz.
Egyél tortál. Igyál meg egy pohár bort. Utazz el. Írj egy levelet a régi kedvesednek. Vagy az újnak.
Egyél tortát. Igen, az már volt, de egyél kétszer.

A komfortzónádra vigyázz. Nagyon vigyázz, kérlek, jól zárd be magad mögött az ajtót, amikor elhagyod, nehogy kiszökjenek onnan a régi, jól bevált korlátok, ameddig te odakint vagy, a nagyvilágban.

Azt kivánom erre a hétre, hogy legyen kedved, időd és bátorságod ahhoz, hogy kidugd a fejed a kuckódból, és körülnézz, új lehetőségek után kutatva.

Megosztom!
tibi
 

  • Seregélyes Julianna szerint:

    Végtelen hálával köszönöm! Áldás! <3

  • Krisztina Mária szerint:

    Köszönöm! Épp ilyen hiedelem-felszámoló időszakba kerültem. A cikk – érzem – segít ebben 🙂

  • Kata szerint:

    Telitalálat! Már feszegetem a határokat!:)

  • >