6

Valódi kitalált történet 2. A sárkánymester

Folytassuk az előző történetet, vagyis ne, hanem mondjunk egy másikat. Kreatív írás-táborba indulok holnap, és vagyok olyan előrelátó, hogy már most megírom neked a hétindítót hétfőre. Vasárnaptól ugyanis drasztikusan csökkenni fog az online figyelmem, ugyanakkor nagyszerű dolgok történnek majd. Szeretem az írásokat írni, olvasni, hallgatni, és másokkal együtt írni. Nagyon jó dolgok történnek közben abban, aki ír. Ezen a táboron három módszert öntünk majd egybe. Mindhárom önmagában is értékes, és azonnal használatba vehető, így együtt alkalmazva ezeket nagyon sokat kihozhatsz magadból a papírra, vagyis sokat kihozhatsz az írásból. Ugyanannyit be is vihetsz, persze.

A Belső írással adhatjuk meg az alapot minden további folyamatnak. Például írásnak, munkának, alkotásnak, elmerülésnek, de az elmerülés búvárkodást is jelent. Nem csak lesüllyedsz a gondolataid tengerének fenekére huppanva (vagy a sajátodra), hanem ha már lent vagy, alaposan szétnézel, és új lehetőségeket pillantasz meg.

A metaforaírás számomra legnagyobb varázsa, hogy úgy foglalkozhatsz egy problémával, helyzettel, céllal, szóval az életeddel, hogy közben teljesen mással foglalkozol. Mesés történetekbe csomagolod óvatosan a mondandódat, és mire a történet kikerekedik, legtöbbször új fényben látod már a problémát, és ez a fény vezet majd el a változáshoz.

Nem hinném, hogy minden problémát megoldani kell, szerintem sokszor elég csupán más oldalról tekinteni rá, és észrevenni, hogy a nagy problémánk valójában egy lehetőség, amit eddig nem vettük észre.

A metafora egy észrevétlen jókívánság, és kedves üzenet az idegrendszerednek.

Aztán itt van még a Teljes Elmés Írás. Az alkotói folyamat kiteljesedik tőle, és megtanulhatod azt is, hogy mennyi mindent megtehetsz még az írásoddal. Felfigyelhetsz a hangra, amelyen írsz. Az írásaink teljes átalakuláson mennek keresztül, szétvágjuk vagy összerakjuk, elveszünk és hozzáadunk, újragyúrjuk, megkelesztjük.

Megismered önmagadban az Álmodót, a Realistát és a Bírálót.

Mindez nem egy hatalmas feladat.
Küldök egy sugallatot az álmaidnak ebben a történetben, ami most jön. Ez a mese mindhárom írásmódszerre példa. A történet alapját szabad írás adta, amelyet később a teljes elmés írással összhangban átalakítottam, megformáltam, megcsiszoltam, a végén még itt-ott políroztam is rajta, mert, tudod, néha kell egy kis csillogás. Meg egy kis porcukor. Az is került rá, remélem, nem sok.
No, és végül mi lett belőle? Az, aminek indult, metafora.

A sárkánymester

Egy távoli országban élt egyszer egy ember, akit sárkánymesternek hívtak. Nem volt sem híres tanító, sem pedig hős, legkevésbé zord szamuráj, hanem egy békés mesterember volt, aki abból élt, hogy papírsárkányokat készített.

Még gyermekkorában tanulta az apjától, aki szintén ezt a mesterséget űzte, és amikor apja végleg eltávozott, ő vette-e át az üzletet.

Rengetegféle sárkányt készített.

Volt kicsi, egészen kicsi, mondhatni icipici, és annál is kisebb, miniatűr sárkánya is, és voltak közepesek, volt egészen közepes is (az volt a legközepesebb), és volt, ami csak úgy félig-meddig volt közepes. Abban az volt a jó, hogy el lehetett adni kicsinek is, meg nagynak is akár. És voltak nagyok, hatalmasak, óriásik, sőt, volt egy ormótlan is, azt csak három ember tudta kivinni a piacra, de ha az ormó is rajta volt, fel sem tudták emelni (ezért azt sosem tették rá.)

Aztán voltak fehér és fekete sárkányok, napsárgák és fűzöldek, égkékek, ibolyaszínűek, csíkosak és pöttyösek és szivárványszínűek, ezüst és arany berakással meg anélkül, vagyis mindenféle színű sárkányt készített a mester.

Némelyiknek a hagyományos sárkányformája volt, de lehetett kapni kör, négyzet, és rombusz alakú sárkányokat, és mivel az öreg rendkívül ügyes kezű volt, még a paralelepipedontól sem riadt vissza.

A sárkányok farkai is gondosan kidolgozott papíralkotások voltak, precízen válogatott színekből összeállítva, különféle hosszúságban, vastagságban, sűrűségben és lazaságban.

Mivel a sárkánymester egy nagy, békés, de felettébb szeles országban élt, ahol a gyerekek is inkább a természetes játékok irányába fordultak szívesen, a sárkánymesternek jól ment a szekere. Amikor kiment a piacra, megrohanták a gyerekek, és a szülők, akik otthon hagyták a gyereküket, de mind akartak hazavinni valami vásárfiát. A lányos szülők persze szívesebben vittek vásárlányát, de a sárkánymester nem jött zavarba, mert - amit még nem mondtam -, a sárkányoknak mind gyönyörűen megfestette az arcát, így voltak fiú és lány sárkányok is.

De aztán, egy bizonyos idő elteltével - talán a világ változott meg, talán az emberek, de az is lehet, csak a Nap sütött kevesebbet - a forgalom elkezdett visszaesni. A mester raktárkészlete pukkadásig duzzadt, már az ágy alatt, a konyhában, a cipősszekrényben és az udvaron is csak sárkányokat tárolt, amikor a felesége felhívta a figyelmét arra, hogy valami nem stimmel.

A mester végigfuttatta megfáradt tekintetét otthonán, az pedig engedelmesen végigfutott rajta, de a felénél elege lett, és a mesterrel együtt csüggedten lerogyott egy kupac pézsmaszínű, rombusz alakú papírsárkányra. Mintha mély álomból ébredt volna, ráeszmélt: Az embereknek már nem kellenek a sárkányok. A gyerekek más sátrak előtt tömörülnek a piacon, s a szülők egyre többször hozták vissza a sárkányokat, mondván, "a gyerek azt mondta, nem kell".

A sárkánymester órákkal később elgondolkodva ült a csillagos ég alatt. Nem a bevétel hiányzott - abban az időben nem volt oly nagy szerepe a pénznek. Az volt a baj, hogy élete értelmét vesztette. "Mire jó az, aki senkinek sem tud örömöt okozni?" - kérdezte magától. Felidézte gyermekkorát, amikor még az apja tanította őt. Elmosolyodott, ahogy megszólalt a fülében apja korholása: "Fiam, értsd meg, ilyet nem tudunk csinálni, és nem is lehet, meg nem is kell. Mi vagy te, feltaláló? Sárkányokat készítünk, és tudjuk, hogyan kell. Ne álmodozz folyton, ébredj fel, és tedd a dolgod."

Valóban, bár hű segédje volt apjának, folyton különös sárkányokat akart készíteni. Az apja persze sosem engedte neki, hiszen ezek időigényes, költséges, nehezen megvalósítható játékszerek voltak. És ahogy az apja mondta: "Kinek kellenének ilyen fura játékok?"

A sárkánymester felidézte emlékezetében mindazokat a sárkányokat, amelyeket megálmodott. Képek kavarogtak a fejében, az emlékek megszínesedtek, és felrepültek az égre. Késő éjjel volt már, mire nyugovóra tért.

Másnap mégis korán kelt. Útnak indult, és két napig nem is látták.
Amikor hazatért, a szekere különös dolgoktól roskadozott. Gyöngyök, apró kavicsok, drótok és zacskókba gyűjtött csillámló homok, könnyű selymek, festékek és üvegek, bennük mindenféle gyanús bigyó és egyéb csúnyaság.

Aztán munkához látott, és olyan sárkányokat készített, amilyeneket korábban senki. Volt közöttük olyan, amelyik csillagokat szórt az égen, a másik csilingelt a szélben, a harmadik magába szívta a Nap fényét, és utána úgy világított az éjjeli égbolton, hogy a Hold nem tudott mellette érvényesülni, ezért le is bukott a tenger mögé. A tenger ezt nem vette rossz néven, úgyis unatkozott épp, így átbeszélgették az egész éjszakát a Holddal, miközben az égboltot üstökösként festették csíkosra a fényes papírsárkányok.

A forgalom megnőtt, és a mester egész nap csak készítette az újfajta, különleges sárkányokat. Közben a fia is nagyobbacska lett, így egyre többet tudott neki segíteni. Pont úgy, ahogyan ő is segítette az apját.

Egyszer a fiú lelkesen szaladt a mesterhez.

- Apám, miért nem csinálunk olyan sárkányt, ami embereket visz a hátán, és ami úszik a vízen is, és ami esőben is tud repülni, és amivel bárhová el lehet menni?

Az öreg gyakorlatias ember volt, egyből átgondolta, amit a fia mondott, végzett egy kis fejszámolást, és azonnal látta, hogy a gyermek kérése nagyjából megvalósíthatatlan, közel lehetetlen, szinte elérhetetlen álom. Azonnal látta ezt, de azért még egyszer utánaszámolt. Ugyanazt az eredményt kapta, ezért így felelt a fiának:

- Ki mondta, hogy nem csinálunk ilyen sárkányt? Na gyere, sok a dolgunk, messzire utazunk. Nem könnyű beszerezni az összetevőket.

A fiú rámosolygott az apjára, s vidáman indultak készülődni az útra. Odafent az égen a Hold is rájuk akart mosolyogni, de elbambulta a jelenet végét, különben is, kapott ő már korábban szerepet. ​Majd legközelebb jöhet a végére a Hold is.


Szeretném, ha a figyelmed azokra a dolgokra fordítanád ezen a héten, amelyet az Álmodó részed teremt a számodra. Merj álmodni, gondolj nagyot, és azért lépj is egy kicsit az álom felé, mert pont ez a lényege. Elérheted.

Megosztom!
tibi
 

Click Here to Leave a Comment Below 6 comments
VACSI Ilona - 2017.08.01

Jól esett! Köszi.

Reply
Petra - 2017.08.02

Gyönyörű! Könnyezem a csillagos ég alatt…
Köszönöm!

Reply
Melinda - 2017.08.02

Milyen szép volt! Már megijedtem, hogy az apa újra lebeszéli a gyereket a különleges sárkány készítéséről. De szerencsére nem 🙂

Reply
    tibi - 2017.08.06

    Nem beszéljük le a gyereket 🙂 Köszönöm! 😀

    Reply

Leave a Reply: