A leghatékonyabb módszer az önfejlesztésre – és 10 tipp hozzá

Olyan hülyék ezek a szavak. Itt van például az, hogy olcsó. Azt jelenti, hogy nem drága. De egyből beleköthetnénk abba is, hogy "nem drága", mert sokan azt mondják, az emberi elme nem képes értelmezni a nem szót. Ezt úgy értik, hogy a "nem drága" szavakra mindenkinek az ugrik be, hogy drága. Szerintem azért ez nem ilyen nyilvánvaló, és különben is, mindig arra kell gondolnunk, mi a célunk. Nekem a célom, hogy visszakanyarodjak az olcsóra. Az olcsónak sajnos van egy pejoratív jelentése. Bezzeg a pejoratívnak nincsen olcsó jelentése, pedig - valljuk be őszintén - igen furán hangzik. Szóval az olcsóra sokan azt gondolják, hogy rossz. Gagyi. Mondják például, hogy ez olcsó húzás volt, és közben mérgesek. Persze mindjárt más a helyzet egy fogorvosi rendelőben. Ott szeretik az olcsó húzást. A fene sem érti az embereket meg a szavakat.

Ha nem volna ilyen bonyolult a szavak használata, most azt a címet adtam volna ennek az írásnak, hogy "A legolcsóbb módszer az önfejlesztésre". De mi van, ha épp pejoratív módon értelmeznéd? Nem, ezt a fajta kockázatot nem vállalhatom. Az pedig, hogy "a legkevésbé drága" nem magyaros, a "legköltséghatékonyabb"-ról meg az jut az eszembe, hogy a nemzetközi helyzet fokozódik, és az, hogy meg kell állítani a gyorsan növekvő folyamatok lassulásának a dinamikáját.

Maradjunk hát annál, hogy a leghatékonyabb.
Mondjuk az önfejlesztés szón is elmélázhatnánk, de most már szeretnék a tárgyra korlátozódni, és elmondani, mire gondolok. Jól ki magyarul fejezve, mert már biztosan ki vagy váncsi, hogy ugyan, miről beszélek itt.

Az írás HELYETT

Azt vettem észre, hogy a legjobb dolog, ami segíthet nekem és neked és másnak abban, hogy

  • összeszedjük a gondolatainkat
  • összeszedjük magunkat
  • felkészüljünk a mindennapokra (beleértve a hétfőt is)
  • terveket szőjünk
  • emlékezzünk
  • felejtsünk
  • megvigasztalódjunk
  • kiadjuk magunkból a bánatunkat
  • kiadjuk magunkból a dühünket
  • kiadjunk magunkból a mindenünket is
  • fejlesszük a személyiségünket
  • és még ezer jó dolgot megtegyünk

az az írás.

Ennek ellenére amiről most írni fogok, az nem az írás, hanem az OLVASÁS. Bizony.
Mindkettő passzol egyébként ide, hiszen én írok, te meg olvasol.

Az olvasással kapcsolatban az elsődleges kérdés, hogy vajon te olvasol-e. Fel is teszem. Mármint nem azt teszem fel, hogy te olvasol, hanem a kérdést:

TE OLVASOL?

Én tartozom egy vallomással. Nem eleget olvasok mostanság. A nem eleget azt jelenti, hogy keveset. De van rá mentségem! Kettő is. Az egyik a gyerekeim. (Vagy az egyikek?) De, de, de! Ez jó mentség, mert a legkisebbnek minden este olvasok. Úgy húsz percet. Szeretik a meséket, alig várják. És ez jó, mert korunk egyik nagy problémája, hogy a videojátékok lenyomják a könyveket. Épp ezért fontos, hogy a kis lurkók belenőjenek az olvasásba.

A legkisebbek után megemlíteném a legközepesebb gyerekeimet is - szerencsére mostanában már ők is olvasnak.
A legnagyobbak is.
De én nem eleget.

És erre a második mentségem, hogy folyton írok. Szerintem az egyetlen igazi mentség arra, ha valaki nem olvas, csak az lehet, hogy ír.

Mert persze lehet még ezer más oka is, hogy sokat kell dolgozni, hogy vannak fontosabb dolgok is a világon, és ilyesmi, de akkor is. Tessék olvasni.

Van még egy igen fontos kérdés, hogy:

MIT OLVASOL?

Igen, ez fontos kérdés, mert manapság a látványra kell menni. A Facebook-on tarolnak a képek és a videók. Egy jó szövegíró az tud tömören írni. Mert ami hosszú, azt sajnos, statisztikai alapon már nem olvassák el az emberek. Sajnos ennek az írásnak már annyi. Bár, te már itt kb. háromezerháromszáz karakterig jutottál, le a kalappal, de azért ne bízd el magad. Lesz ez még hosszabb is. Statisztikai alapon kérem szíves kitartásodat és türelmedet.

Minden tiszteletem a betűké. Olvashatsz bármit, biztosan jó neked. (A biztosant nem úgy értem, hogy száz százalékosan, hanem úgy, hogy nyolcvankettő.) Természetesen vannak az írásnak és az olvasásnak minőségei. Sajnos a nagyon jó írásoknak megvan az a hátulütője, hogy rabul ejtenek. Engem rabul ejtett néhány író, és ha olvasok, sokszor őket olvasom, ahelyett, hogy újabb könyveket olvasnék. De ez nem is baj. Majd elmondom, miért. De inkább mégsem.

Alapvetően iszonyatosan sokféle olvasnivaló létezik a világon, amelyeket én két csoportra osztok. Van története, vagy nincs története.

Szerintem nagyon fontos, hogy olvass olyan dolgokat, amelyeknek nincs története. Ez alatt azt értem, hogy feltárják előtted a világ dolgait, új ismereteket adnak át, tanítanak. Híreket szolgáltatnak, meglepnek, megnyugtatnak, felizgatnak, és mindenféle ilyesmit tesznek veled. Én a számítógépemen olvasok egy csomó ilyesmit. Cikkek, blogok, levelek.D

De ennél sokkal fontosabbnak tartom, hogy történeteket olvassak. Míg a korábban említett, informatív tartalmú olvasnivalók főként úgy hasznosak, hogy okosítanak, addig a történetek kényeztetnek. Elmerülhetsz bennük, mert kiragadnak a valóságból, és ha jól választottál magadnak mesét, egy olyan világba kerülsz, amiben jobban érzed magad. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy minden vidám és rózsaszín, mert lehet tragikus vagy szomorú, félelmetes vagy borzasztó is - mégis, ha azt választottad, minden bizonnyal arra volt szükséged.

Nagy kérdés még az is persze, hogy

MENNYIT OLVASOL?

Ez persze azon is múlik, milyen az életed. Ha buszsofőr vagy, akkor ne nagyon olvasgass munka közben. Bár, egyszer utaztam egy emberrel, aki vezetés közben folyton a GPS-t meg a telefonját nyomogatta. Kicsit aggasztott, hogy miért nem az utat nézi, de aztán kiderült, hogy kamionsofőr, aki, hogy ne unatkozzon, sorozatokat nézett vezetés közben. Sosem volt semmi gondja. A laptopot a műszerfalra tette. Megnyugodtam. Kb. 1800 km-t utaztam vele, tényleg nagyon jól vezetett.

De azért ő sem olvasott. Szóval nem mindenki olvashat munka közben. Ha például éjjeliőr vagy, akkor mindjárt más a helyzet.

Ha sokat utazol busszal vagy vonattal, akkor is tudsz olvasni. Ha otthon nyugodt perceid vannak, akkor is.

Nekem ezeket a dolgokat nagyon nehéz megoldanom. De azért sikerül, mert amikor nem lógnak rajtam a gyerekeim, és nem írok, akkor olvasok.

Bár számít, hogy milyen lehetőségeid vannak, azt gondolom, mindenki meg tudja oldani, hogy szakítson időt magának az olvasásra.

Nos, szerintem az a jó, ha SOKAT olvasol. Sokat olvasni pedig nem is olyan könnyű. Szeretnék ezért neked adni 10 tippet, hogy hogyan lehet sokat olvasni, és egy kicsit ahhoz is, hogy hogyan lehet JÓL olvasni. Jól olvasás alatt azt értem, hogy jó lesz neked attól, hogy olvasol.

10 tipp olvasáshoz

1. Olvass!

Hát, most biztosan jól megleptelek ezzel a furfangos tanáccsal. De akkor is, alapvetően pont itt kezdődik a sok jó olvasás, de a jó sok is.
Olvass. Fogj egy könyvet, és olvass. Ezt elsősorban azoknak mondom, akik egy kicsit olyanok, mint néha én is, és szeretik túlbonyolítani a dolgokat. Bonyolítani jó. A bonyolítástól a dolgok összetetté válnak, és akkor egy csomó mindent ki lehet találni. Túlbonyolítani sem rossz. Szeretem a túlzásokat. Szeretek átlépni minden határt, mert az még belefér. De ha már a minden határon is túlmész, az már agyonbonyolítás. Az már nem jó.
Szóval az első tanácsom cseppet sem bonyolult. Olvass.

2. Célozz!

Ne csak úgy olvass, hanem előtte kérdezd meg magadtól, hogy miért olvasol. Legyen célod az olvasással.
Ne érts félre, nem azt akarom mondani, hogy nem olvashatsz csak a szimpla és puszta és pucéran egyszerű szórakozás miatt. Dehogynem. Annak a szórakozás a célja. Lehet cél az is.
Mindig tudd, hogy mi a célod. Ez a fenti példa esetén roppant egyszerű, és talán nincs is akkora eget rengető jelentősége. Vannak azonban esetek, amikor nagyon sokat jelent az, hogy MINEK olvasol el egy könyvet. A cél meghatározza az olvasás idejét, módját, mélységét, és még nagyon sok mást is.
Fogalmazzunk így: Sose habozz meghatározni az olvasási célodat, amikor ennek jelentősége van. Hogy van-e vagy nincs-e - döntsd majd el magad.

3. Olvass történetet!

Ez a mániám. Történetekben gondolkodom. Olvasom és írom is.
Imádom a történeteket. Ez a gyengém s az erősségem is. Az alfám meg az omegám, beleértve a deltát is a Kudlik Julival.

Meggyőződésem, hogy egy jól kiválasztott történet többet adhat neked, mint egy akármilyen önfejlesztő könyv. Ezzel nem az utóbbit szeretném degradálni, hanem az előbbit apgrédelni.

Külön érdekességként meg kell említenem, hogy nem csak a happy end tartalmazza a szükséges pluszt. Gyerekkorom óta kedvelem a szomorú történeteket, és az élet visszaigazolta azóta többször, hogy ő maga (az élet) nem mindig csupa napfény és porcukorral meghintett habos sütemény. Egy jó regény segíthet felismerni a saját érzéseinket, értelmet adhat és felmelegíthet akkor is, amikor magányosnak érezzük magunkat, és szétfagyott az összes radiátor.

De vannak még vidám mesék is, amelyekben az a jó, hogy úgy kiragadnak a szürke hétköznapokból, hogy a papucsod ott marad a nappali közepén. Ha nem vigyázol, az alsóneműd is, de ahhoz már igazán ütős sztori kell. Történetekben éljük az életünket, és ha igaz bármi abból, amit az NLP állít az emberi idegrendszerről, akkor biztos lehetsz benne, hogy a mese, amely magával ragad, legalább annyira valóságos, mint az a hétfő, amikor bánatosan beslattyogsz az irodába.

4. Olvass színesen!

Feketén-fehéren kijelentem, hogy nem igazán tornáztatja meg az elméd, ha folyton csak ponyvát olvasol. Néha jó egy kis történelmi kiruccanás is. Egy indián történet, egy középkori kalandregény, egy háborús könyv. De repülhetsz előre is, hiszen egy sci-fi néha többet ad minden másnál. Vagy valami romantikus hancúr, esetleg egy modern kori ámokfutás, tudományos agymenés - minden, minden más.

Tornáztasd meg az agyad, ne hagy eltunyulni a neuronjaidat, mert akkor semmi sem ment meg az idegösszeröffenéstől. Kreatív akarsz lenni? Ugye tudod, annak mi tesz a legjobbat? (NLP előfeltevés: Minél több lehetőséget adsz magadnak, annál jobb lesz neked.) Olvass színesen, válassz magadnak mindenféle irodalmat, és pallérozd ki az elméd. A pallérozás kicsit hasonlít a tilláromhoz, de ha sokat olvasol, úgyis tudod, hogy a pallér az inkább a kőművesnek segített, a tillárom viszont indulatszó, hogy a franc essen bele.

5. Tedd magad próbára!

S ha már itt tartunk, és már annyiféle könyvet el tudtál olvasni, amelyektől jelentős mértékben kiokosodtál, miért is ne feszítenéd egy kicsit jobban a húrt? Az elméd akkor lesz igazán penge, ha néhány igazán kemény művön is megköszörülöd. Ez már nem feltétlenül a felhőtlen szórakozásról fog szólni. A gyűrűk ura eteti magát, de beveszi-e a gyomrod a Szilmarilok-ot is?

Nem, nem kell olyat olvasnod, amiből egy szót sem értesz, és olyat sem, amihez semmi kedved. De el kell ismerned, hogy vannak könnyű és nehéz olvasmányok is, és a nehezek között is vannak olyanok, amelyekből igazán sokat tanulhatsz. Ha már megvannak az alapok, képezd magad tovább. Az olvasás is egy képesség, márpedig a képességek fejlesztésének egyik nagyszerű módja, ha újabb és újabb kihívások elé állítod magadat.

Ne kíméld hát magad, vágj bele bátran valami nagy falatba - nem fog beletörni a bicskád.

6. Dolgozz a könyvvel!

Ez nem mindig jön be. Illetve nem minden könyv esetén alkalmazható, de amikor a célod nem szórakozás, hanem tanulás, információszerzés, kutatás, vagy hasonló, akkor erre van szükséged. A könyvet ne csak olvasd, hanem használd. Emeld ki a fontos részeket. Használhatsz szövegkiemelőt, de - ha ez nem egy tankönyv -, és sajnálnád összefirkálni, akkor vannak ilyen kis színes bigyók, aminek a nevét nem tudom most, ezért körülírom, hogy ezek apró, átlátszó kis matricacsíkocskák, amelyeknek egy része csak az öntapadós, de nem az a fajta durván ragadós, amit beragasztasz a könyvbe, és amikor el akarod távolítani, akkor csak a csodálkozó nyomdásszal együtt lehet a könyvből kitépni - bármikor nyomtalanul kiveheted onnan. Hasonlóképpen készíthetsz a könyvhöz jegyzeteket is. Az elmetérkép, mint olyan, a legjobb módja egy könyv feldogozásának, és csak azért nem írok most róla, mert most járok 11000 karakternél, és már ez is enyhén szólva túlzás.

7. Próbálj ki több módszert!

Bizony, nem csak egyféleképpen lehet olvasni. Olvashatsz lassan, nagyon lassan, és gyorsan is. Olvashatsz elejétől a végéig, de nem tilos a könyvet a megszokottól eltérő sorrendben olvasni. Kezdhetsz a huszadik fejezettel, s aztán jöhet a negyedik. Ráadásul nem kötelező minden könyvet betűről betűre elolvasnod. Senki sem fog a fejedre koppintani, ha egy könyvnek csak egy részét teszed magadévá.

Vannak mindenféle gyorsolvasási módszerek is, sőt, van olyan, hogy villámolvasás, amely a legérdekesebb olvasási élményt nyújtja, annál is inkább, mert valójában nem olvasás. Sokan azt gondolják, csak tanulásra jó. Jellemzően ezek az emberek még sosem próbáltak meg egy jó történetet fotóolvasni párszor, hogy utána elolvassák hagyományos módon is - ez ugyanis olyan olvasási élményt nyújt, amelyet más módon nem igazán lehet elérni.

8. Hallgass zenét!

Van, akit zavar a zene. Nem is tudom. Tényleg van? Engem nem. Nagyon is nem zavar. Nekem a zene a lételemem, főleg íráshoz és olvasáshoz. Ha tehetem, hallgatom, és teljesen más élményt nyújt így az írás és az olvasás, mint csendben. Mindenféle zene van, és összeállíthatsz magadnak kismillió lejátszási listát, és váltogathatod őket. Egyesekben felmerülhet, hogy nem zavaró-e a zene az olvasásban, de kettesek már tudják, hogy egy idő után annyira megszokjuk, hogy tudatosan már nem észleljük, hármasok pedig még ennél is tovább mennek, és mindenféle speciális zajokat használnak, például fehér, rózsaszín, piros vagy kék zajokat. Manapság ezekhez már ingyen hozzáférhetsz. Igen komoly hatásuk van olvasásra, tanulásra, írásra - aki nem hiszi, járjon utána.

Nekem több tucatnyi lejátszási listám van, ezek egy részét meg is osztottam, de csak akkor tudod meghallgatni, ha van Spotify fiókod, ami egyébként ingyenes.

9. Kösd össze azzal, amit tudsz!

Nem a szórakoztató olvasmányokhoz adom ezt a tippet. Tanulás és egyéb célok esetén erőteljesen növeli az emlékezést és a megértést, ha egy könyvben szereplő információt összekötsz mindazzal, amit már tudsz.

Mondjuk, hogy olvasol egy könyvet a gyereknevelésről. Szeretnéd megjegyezni, ezért jegyzeteket készítesz róla. Ha azonban csak azt írod le, hogy például "legyenek egyértelmű elvárások a gyerekkel szemben", akkor az nem biztos, hogy tartósan megmarad. Talán meg sem érted. Ha azonban azt is mellé írod, hogy "Pistike mindig leviszi a szemetet, amióta a nagypapi elmagyarázta neki, hogy ez az kisfiúk feladata a családban", akkor a könyvben szereplő információ egy kicsit az életed részévé is válik. Nem annyira, mint a nagypapi, mert az túlzás volna, de azért épp eléggé.

Ez olyasmi, mint amikor meg akarsz tanulni egy anyagot, és leteszteled a tudásod még az előtt, hogy egy betűt is elolvastál volna belőle. Meglepő, hogy mennyi mindent tudsz már egy ismeretlen anyagról is, és az is, hogy ezután mennyivel hatékonyabban jegyzed meg és érted meg az anyagot.

Minél több ponton kösd össze a könyvet a saját tapasztalataiddal - ez az egyik legfontosabb tanulási tipp is egyben.

10. Könyvtár - A kincses sziget

Mert olvasni nagyon olcsó - a szó legnemesebb értelmében.
A könyveknek megvan az áruk - de bőven megérik azt. Ha azonban beiratkozol egy könyvtárba, aminek az ára a kapott értékhez képest nevetséges, olyan mennyiségű információhoz jutsz, amellyel sosem fogsz megbirkózni. Szerencsére az olvasásnak nem sok köze van a birkózáshoz, így nem kell két vállra fektetned a könyveket, és a könyvtáros kisasszonnyal sem érdemes próbálkozni - legalábbis a könyvtár falai között, munkaidőben nem ajánlott.
Imádom a könyvtárat. És a könyvek, amiket onnan ki lehet hozni, valahogyan sokkal több gondolatot ébresztenek bennem, mint egy friss, ropogós, könyvesbolti példány. Más a színe, más a tapintása, és az illata is.

Bárcsak lennék én is könyvtáros! Pályát tévesztettem, az már bizonyos.
De... talán még nem késő.

Köszönöm a türelmed. Azt kívánom erre a hétre, hogy olvass sokat!

Megosztom!
tibi
 

Click Here to Leave a Comment Below 0 comments

Leave a Reply: